A rajt előtt nézegettem a többieket, és elég kevés embernél láttam saját kulacsot, egy pillanatra én is fontolóra vettem, hogy nem cipelem magammal. Minden frissítőpontnál meg volt hirdetve izo és víz, gondoltam azzal biztosan kihúzom. Szerencsére mégis úgy döntöttem, hogy elviszem magammal a sajátomat.
Azt mondják, kicsit több mint 300 ember állt rajthoz. Rögtön egy emelkedőn futottunk ki a faluból, és gyakorlatilag végig olyan volt a terep, hogy vagy fel, vagy le futottunk. Mi próbáltunk egyenletes tempót tartani, lefelé sem rohantuk el magunkat, de sokan éltek a felfelé séta – lefelé lendületből módszerrel. Az 5 km-nél lévő frissítőnél nem álltunk meg, gondoltam előbb megiszom ami nálam van, annyival is könnyebb lesz. A következőnél, a felsőfarkasdi buszfordulónál már csak eldobált poharak voltak, és egy tányér szőlőcukor. Azt meg víz nélkül nem szeretem, és nem is terveztem, hogy eszek, szóval mi éppen az „így jártunk” kategóriába estünk.
A háromszor érintett fő frissítőpont az elágazásnál volt. Megvoltak az ígért édes és sós sütik, aszalt gyümölcs, de innivaló csak meleg édes tea, semmi más. Ittunk egy-egy teát, de én utána már kicsit leeresztettem, szerintem nagyon hiányzott az utánpótlás, és az emelkedők is szokatlanok voltak. Úgy terveztem, hogy izot és vizet iszok, mint a Budapest Félmaratonon, de csak azt az 1 dl-t sikerült, ami nálam volt. A gombai buszfordulónál is csak víz volt, ráadásul kellemetlenül hidegen.
14 km-nél elkezdett fájni a talpam meg a lábujjaim, be kell lássam, nekem ez a cipő nem egy hosszútávfutó cipő… sehogy sem akar az lenni.
És igazából tényleg a túlélésre játszottam, egyre kevesebb levegőm volt az emelkedők tetején (becsülettel megfutottuk mindet, ha nem is egetverő tempóban). Én nagyon kifutottam magam, megváltás volt az utolsó emelkedő, és az is, hogy beértünk a célba. Talán jól jellemzi a nehézséget, hogy eddig azt hittem, hogy a maximum pulzusom 183, de itt 188-at is mért az óra.
Nekem ez volt az első családias hangulatú kis versenyem. Összességében amit megszenvedtem, az a meghirdetett és a tényleges frissítés közötti különbség volt. Egyébként nagyon barátságosak voltak a szervezők, az útvonal korrektül biztosítva, kijelölve, kis táblák minden km-nél. Talán a kiírásban meg lehetett volna említeni, hogy mennyi szint lesz… :) A családias hangulat is megvolt, sokan biztattak ismeretlenül is.
Egyelőre nem tudom eldönteni, szeretnék-e jövőre újra eljönni ide :)
Beszámoló:
http://edzesonline.hu/hir/7564/atletika_eloszor_rendeztek_farkasorditot_uriban
Képgaléria:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.806552379439237.1073741842.177533612341120&type=1