Így sikerült pár km híján teljesen körbetekerni a tavat, egy nap az alsó részét, egy nap a felsőt, és mentünk egy kört a nemzeti parkban a B20-as kerékpárúton. Ez elvileg „nedves rétek és legelők, sós vizű tavak és szőlőskertek között” vezet. Igazán szép volt a táj, de nedvességet nem sokat láttunk, minden kiszáradva, és volt vagy 40 fok, úgyhogy a hideg innivaló időről-időre való megszerzése enyhén szólva felértékelődött számunkra. Ez volt a legkeményebb nap, még úgy is, hogy távra a legrövidebb (44 km) és félúton találtunk egy kellemes kis strandot (Zicksee), ahol tudtunk fürdeni és megpihenni. Találkoztunk kedves magyar büféslányokkal, akik még jéghideg vizet is adtak a kulacsokba búcsúzóul, teljesen meghatódtunk. Nedvesebb időkben biztosan sok madár pihen a sós tavakban, de most nemigen láttunk állatokat. Legalább a környék nagyon szép volt, élveztük, hogy ilyen sokat lehet tekerni autómentes helyeken.
A tó körüli útvonal érzésre könnyebben ment, úgy tudtuk elfelezni, hogy hajóval rövidítettünk rajta. Egyik nap Rust-ról Podersdorf-ra (Pátfalu) hajózva és onnan indulva a tó felső részét kerültük meg. Itt is félúton megálltunk egy menő homokos strandon Breitenbrunn (Fertőszéleskút) határában. Nekem maga Rust tetszett a legjobban, a város arról híres, hogy minden kéményén gólyák fészkelnek, és szinte tényleg, mesevilág az egész.
A másik nap Fertődről, a szállásról indultunk, és a tó alsó részét kerültük meg, egy Fertőrákos-Ilmitz hajókázást beiktatva. Ilmitzben a szokásos strandolás, nagyon kellemes volt a tó vize, és ami nekem új információ volt, hogy sós. Na, nem annyira, mint a tenger, de „a Fertő sztyepptó, azaz síkvidéki, szikes, sós állóvíz, sótartalma 33-szorosa a Balatonénak” Hazafelé meg tudtuk nézni Fertőújlaknál a bivalyokat, hát azok nekem nagyon tetszettek valamiért. Ez a rész még arról volt nevezetes, hogy amikor megálltam fényképezni, a bicaj kereke nyomot hagyott az aszfaltban, olyan meleg volt.
Amúgy is rengeteg emlék ugrott be, ahogy jöttünk-mentünk a környéken. A tavalyi tókerülésről is, és az előző évi kis nyaralásunkról is, amikor felkerestünk néhány tanösvényt, és kirándulgattunk a környéken.
A végeredmény 4 nap, 208 km, és az utolsó napon a szállásadó ajándékaként elmehettünk egy thai masszázsra, ami nagyon népszerű dolog arrafelé. Utána még benéztünk a hegykői termálba is, így lett tökéletes a hét. Bármikor visszamennék… bármikor.