Mindemellett gondoltam végére járok az izomfájdalmaimnak, éppenhogy sikerült megcsináltatnom mindent, mielőtt leállt az élet ezen a fronton is. Ironikus módon 70 ezer forint, és számos vizsgálat után az derült ki, amit elsőre kigugliztam… Fibromyalgia, ami egyfelől jó, mert más súlyos bajok ki lettek zárva, másfelől meg rossz, mert senki nem tudja, mit lehet ezzel kezdeni igazából.
Mindenesetre aláírom, hogy sok minden fejben dől el, mert amióta tudom, hogy nincs semmilyen rejtélyes izombetegségem, egyre jobban megy a futás… Főleg, hogy más nem is maradt, a konditerem zárva, az uszoda zárva, bicajozáshoz/evezéshez most kezd csak jó idő lenni.
Én eddig is egyedül futottam, olyan helyeken, ahol szinte a madár se jár, vagy olyan időben, amikor kevesen vannak az utcán, ez most is így van, és addig megyek is, amíg kifejezetten nem tilos.
Tegnap sikerült 33 perc alá mennem a „házi” 5 km-es körömön, és ez már nekem sikerélmény, nem is olyan régen még a 34 perc körüli idők voltak jellemzőek. És összehasonlíthatatlanul jobban is esik a futás, mint pár hete.
Ha esetleg, talán ez a folyamat ebben az irányban halad tovább, akkor ősszel lehet, hogy kinézek majd egy félmaratont valahol.
Képek most a környékbeli futásaimról vannak, téltől-tavaszig. A klasszikus tárnoki horgásztó, ami minden évszakban különleges, az Anna-hegyi kilátó, a Duna, és a Nyakas-kő környéke.