Reggel induláskor a férjem mondta, hogy „vigyázz magadra, el ne csússz”. Erről eszembe jutott a csúszásgátló, és gyorsan zsebrevágtam. Egész héten olvadt, de mit lehet tudni. Útközben nem láttunk sehol havat, se jeget, de azért elvittem magammal, gondoltam, nem kér enni, inkább legyen nálam feleslegesen, mint ne legyen, amikor kéne.
A nevezés gördülékenyen lezajlott, nyolc óra után pár perccel el is tudtunk indulni. Nekem némi gondot okozott a Szabadság út megtalálása, mivel nem vagyok ismerős Gödöllőn, de aztán a telefonos térkép és egy másik tévelygő túrázó pár segítségével sikerült meghatároznunk a helyes irányt. Eztán egy hosszabb séta következett kifelé a városból a máriabesnyői kegyhelyig.
Utána tértünk be az erdőbe, ahol hó és jég borította az utat… A múltkori esetből tanulva szinte azonnal felvettem a csúszásgátlót, nem akartam megkockáztatni még egy esést. Ennek köszönhetően jó tempóban tudtam haladni, simán hoztam az óránként 5 km-t, kicsit jobbat is. Az erdős részen az út végig havas és jeges volt, az egyik domboldalon alig tudtam felkapaszkodni, aztán láttam, hogy a nagyobb helyismerettel rendelkezők inkább megkerülték oldalról :) Nekem tetszett a környék, gondoltam, jövőre eljövök valamelyik hosszabb távra. Visszafelé is volt városi séta, addigra kicsit a nap is kisütött. Végül 2 óra 17 perc alatt értem be, a táv méterre pontosan 12 km volt.
Számolgattam, mennyi időm lehet Gábor befutásáig, és úgy láttam, legalább egy óra, így átmentem a kastélyparkba sétálni. Szeretem azt a kastélyt, nem tudom megunni. A kertészetben is eltöltöttem némi időt, legalább átmelegedett a kezem. Amikorra visszaértem, már nagyobb tömegben futottak be a maratonisták. Megfigyeltem, hogy a mezőny eleje főként pálcika- és pókemberekből áll, Salomon cipőben :) A futók mellett folyamatosan érkeztek be az emberek a túratávokról is, én úgy láttam, elégedetten.
Jól szervezett, jól jelölt túra volt, többféle túra- és két futótávval. Itt aztán mindenki talál magának megfelelőt. Nekem talán kicsit a városi szakasz volt túl sok, de a 20-as távon gondolom már jobb volt az arány. Végül utólag kiderült, belefért volna az időbe az is, de így legalább maradéktalanul eleget tettem Csonti edző utasításának, miszerint ne fárasszam ki magam.