Gábor ötlete volt, hogy induljunk tájfutó versenyen. Az elsőnél még a nevezés se ment könnyen, utána kellett olvasnom, hogy mik ezek a kategóriák, a nagy részét a kiírásnak nem is értettem… De hát nem vagyunk azok könnyen feladós típusok, így azon a hétvégén, amikor mi Prágában voltunk, Gábor elindult az első, amikor meg beteg voltam, a második tájfutó versenyén.
A harmadikra már én is eljutottam, tegnap részt vettünk a Nógrád Nagydíjon Mátraszelén. Annyit már kitapasztaltunk, hogy a nyílt kategória kell nekünk, abból is a „technikás”-ra neveztünk, mert hát van mit gyakorolni. Ez a kategória 11 pontot jelentett, annyit kellett megkeresni tökön-babon át, ahogy az autóversenyzők szokták mondani. Az első pontot nehezen találtuk meg, mert több „horpadás” volt egymás mellett, és az egyikben elrejtve a pont. A pálya eleje meg tele volt tüskés bokrokkal, beleakadtak a ruhámba meg a hajamba, úgy érezhette magát a herceg is, amikor Csipkerózsikát kereste… Utána viszont egész jól belejöttünk, jól mentünk a 9. pontig, de azt elvétettük, és alig találtuk meg, ott elvesztegettünk jó pár percet. Utána meg már közel volt a cél, befutottunk, aztán séta a parkolóig.
Nagy élmény volt, tetszett! A futás, a keresgélés, az erdőben keresztül-kasul rohangáló tájfutók, a családias légkör, nekem nagyon bejött. Persze van hová fejlődnünk, meg kell tanulni a térkép jeleit, mert pl. a ^ jelről, úgy gondoltuk, hogy a pont egy csúcson lesz, de egy „metsződés”-ben volt, ami éppen nem egy csúcs… És mindezek ellenére nem mi lettünk az utolsók :)