Azért sikerült tartalmas programot kitalálni, első napra kinéztünk egy 11 km-es Aggtelek-Domica gyalogtúrát. Az útvonal eleje a futóverseny nyomvonalán haladt, érdekes volt nyugodtabb körülmények között megszemlélni a környéket. Elvileg ez egy narancssárga jelzéssel ellátott tanösvény lett volna, gyakorlatilag a helyiek sem igen tudták, hogy van ilyen nekik, és merre megy pontosan. Ha nem lett volna nálunk telefonos navigáció, még mindig Szlovákia belseje felé menetelnénk, de volt, így csak mintegy másfél km pluszt tettünk bele az útvonalba. Pont annyit, hogy 10 perccel lekéssük a 11 órás Domica barlanglátogatást.
Másfél órát nem akartunk várni a következőre, így gyorsan átterveztük a délutánt, és elmentünk Bódvarákóra a Rákóczi-barlangot megtekinteni. Utólag azt mondom, hatalmas szerencsénk volt, mert a Rákóczi az egyik legszebb és legérdekesebb barlang, amit valaha láttam. Nem hosszú, hanem inkább mély, meredek létrákon kell leereszkedni, cserébe viszont közelről lehet látni a képződményeket, amelyek valóban változatosak és gyönyörűek.
„A barlangnak a különböző típusú kiválások nagy mennyisége mellett azok többszörös váltakozása, valamint a színgazdagság ad egyedi képet. A cseppkövek és borsókövek egymásra települése kevés hazai üregrendszerben ennyire változatos és látványos. A kőzet sötétszürke alapszínét fekete rétegecskék tagolják; a cseppkövek barna és vörös árnyalatai mellett a borsókövek és szalmacseppkövek fehér színe éles ellentétet jelent. A mélyben a zöld színű mozdulatlan, teljesen átlátszó víz tükrözi a kiválásokat. A második tó fölött függő, vöröses-barna cseppkövek lefelé szélesedő alakjára még ma nincs elfogadott magyarázat. Ugyanitt barnásfekete, vörös és hófehér képződmények láthatunk közvetlen közelről.”
Utána körbesétáltuk a tengerszemet Jósvafőn, majd ettünk egy jót az Öreg Malom Fogadóban.
Másnap bepótoltuk a Domica barlanglátogatást, az előző naphoz képest itt a hatalmas méretek jelentettek kontrasztot. Kifelé megláttuk az előcsarnokban, hogy néhány km-re innen itt van a martonházi aragonitbarlang. 11-kor pont indult is egy túra, a GPS szerint 10:56-ra odaérünk, kicsit hezitáltunk, de aztán nekifutottunk a kihívásnak. Némi nehézséget jelentett, hogy csak 10 eurónk maradt, és a belépő 12 euró, de gondoltam, majd rögtönzök valamit. A Domicánál volt pénzváltás a kasszánál, elvileg akár Martonházán is lehetett volna (nem volt). De a pénztáros bácsi megszánt, és adott két diákjegyet, így bejutottunk a világ három látogatható aragonitbarlangjának egyikébe.
Itt meg minden olyan apró volt, a szlovák nyelvű vezetésből sokat nem értettünk, csak néhány képződmény nevét, a kb. 15 cm magas „asztronauta” például, már nevet is kapott :) Fényképezni nem volt szabad, csak nézelődni, valóban nagyon érdekes volt, csak minden olyan picike és törékeny.
Az egész hétvége nagyon jól sikerült, békés volt és gyönyörű, sok szépet láttunk, és sikerült feltöltődni egy kicsit.