Korán, már 10 óra körül leértünk a rajthoz, akkor kezdett még csak gyülekezni a nép. Nézegettük a napfogyatkozást, elég gyorsan eltelt az idő a rajtig. Csípős hideg volt, kicsit bajban voltunk, mit vegyünk fel, de a rajtra elkezdett melegebben sütni a nap, így lazábbra mertük venni a dolgot.
A rajt az érdekes volt, a hangosbemondó folyamatosan darálta a neveket, akiknek elvileg rajtolnia kellett volna. Gyakorlatilag aki a rajtvonal közelébe férkőzött az elindult. De jó volt így, nem volt ezzel semmi gond. Nekem annyi volt a versenytaktikám, hogy "ne fussuk el az elejét" mert ismerem magam, hogyha kifogyok a levegőből, nagyon nehezen rázódok vissza. Nem futottuk el, de lendületesen kezdtünk, végig 6 körüli ezrekkel, hol egy kicsivel alatta, hol egy kicsivel felette.
Ha nincs egy frissítőpont éppen egy kevéssel a 10. km előtt, meglett volna az órán belüli 10 km, ami azért egy félmaratonon elég nagy dolog nekem. És ami az érdekes, hogy igazából majdnem végig tudtuk tartani ezt a tempót, amelyik km több lett, az a frissítőpontok miatt volt. Igyekeztünk gyorsan lerendezni, de én nem mertem megkockáztatni, hogy nem iszom. Így is 18 km körül rettenetes kísértést éreztem arra, hogy az út szélén álldogálók kezéből kikapjak egy vizesüveget... :) Szerencsére 20 km körül még volt egy vizes asztal, az életemet mentette meg.
A verseny gyorsan eltelt úgy a 18. km-ig, hangulatos helyeken futottunk, a térkép szerint a Balaton mellett, de én ha egyszer emlékszem rá, hogy láttam is. Lehet nem oda figyeltem... Én főleg a levegővel küzdöttem, a keskeny úton előzgettünk, olyankor muszáj volt ritmust váltani. Pár helyen voltak szurkolók, emlékszem egy gyerekcsapatra, nagyon lelkesek voltak, jólesett látni őket.
A 18. km után azért már nagyon fáradt voltam, de még a lelkesedés vitt. Addig amíg el nem értük az emelkedőt a várnál, hát oda már vontató kellett volna, nem lelkesedés... Belesétáltunk, mint mindenki, de aztán láttam, hogy valamivel gyorsabbak vagyunk, ha én lassan kocogok, így erőt vettem magamon. Remélem az ott készült képek egyike sem lesz nyilvános, mert egész más az arcom rajta, mint induláskor...
Aztán valahogy beértünk, bemondták a nevünket is, sőt, a tréfamester még azt is megkérdezte, hogy "ki írta rá a rajtszámodra, hogy Sárkány??" - volt nagy derültség... :)
21 másodperccel csúsztunk ki a 2 óra 10 percből, de én így is messzemenően elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. Egyéni csúcs mindkettőnknek, ezen a terepen... ami nem volt nehéz, de az utolsó 700 méter emelkedője nem volt éppen ideális az egyéni csúcsok megjavítására.
A cipőm csodálatos volt, a talpam éreztem ugyan a vége felé, de semmi más gondom nem volt vele. A térdem nem fáj, a mozgásom volt este brutálisan darabos, de ekkora futás plusz utána két órás kocsiban ülés után ez nem is olyan meglepő.
Köszönet illeti meg a futótársamat, hogy velem maradt, pedig az elején simán gyorsabb lett volna nálam. És a férjemet is, hogy segítségével támogatta kis csapatunkat.