A hetünk kicsit zűrösen alakult, csapattársam egyáltalán nem tudott futni betegség miatt, de azért szombat délután letekertük az I Bike Budapestet, mert miért ne. 29 km lett a vége, nekem ez volt a leghosszabb bringázásom eddig. Mondjuk a tempó nem volt vészes egyáltalán, de azért az esti lefekvéskor már úgy voltam vele, hogy azért elfáradtam. Másnap meg korán indulni kellett, mert kicsit több mint két órás út várt ránk.
A helyszínt hamar megtaláltuk, leparkoltunk, kiszálltunk a kocsiból, és rögtön feltűnt, hogy tényleg csodaszép helyen lesz a verseny. Friss levegő, minden zöld, a madarak csicseregtek... Átvettük a rajtszámot, megkaptuk a ladányi keresztet, hogy legyen ami vezessen az úton, el is vittük magunkkal, biztos ami biztos... Úgy döntöttünk, megbízunk a rendezők ígéretében, és nem viszünk saját vizet. Idővel kapcsolatos elvárásaink nemigen voltak, de azt nagyjából sejtettük, hogy nem itt fogunk félmaratoni egyéni legjobbat futni. Inkább az volt a cél, hogy futunk egy jót ezen a szép helyen, idő meg olyan lesz amilyen. A rajtnál a "gyors futók álljanak előre" felhívást nem is éreztük magunkénak, maradtunk hátul.
Egyszerre indították az 5, a 10 és a 21 km-es távot, ugyan nem voltunk sokan összesen sem (200 fő körül) de azért ideálisabb lett volna távonként pár perces különbséggel, mert az elején nagyon beleszorultunk a tömegbe az erdőben. Az útvonal változatos volt, erdő, mező, rét, korrektül kijelölve, a fordulóknál rendezők álltak, nehogy eltévedjen valaki. Szerencsére szint nem volt sok benne, és sok volt az árnyék is, ami jól jött a melegben. A lábunk alá viszont nagyon oda kellett nézni, főleg a magunkfajta városiaknak.
3 km után volt az erdei frissítőpont, a rajtnál a másik, nagyon lelkes rendezőkkel. Külön asztalon az innivalók, külön az ennivaló. Volt sima víz, magnézium, kétféle Cappy, amit meg tudtam jegyezni, de nem csak ennyi. Az ételes asztalon banán, ropi, mazsola, szőlőcukor két ízben, minden tökéletesen rendben, a tányér/pohár mögött ott a zacskó/üveg, hogy mi van benne, de kínálgatták is, amikor volt rá idő.
Az útvonalon voltak még motivációs üzenetek is a rendezőktől, az is jópofa volt. Egy mezei részen meg a bokrok között valami tó lehetett, mert az első három körben hangos békakórus is biztatott minket. A negyedikre elhallgattak, hiányoztak is :)
Az első kört még aránylag lendületesen futottuk, aztán a csapattársam ultimátumot adott, hogy vagy lassabban futok, vagy egyedül... Én meg úgy voltam vele, hogy nem azért jöttünk együtt, hogy egyedül fussak, és fordított esetben ő sem hagyna ott, pedig általában ő a gyorsabb. Úgyhogy felvettünk egy kényelmes tempót, gyönyörködtünk a tájban, futottunk, beszélgettünk. Az első kör után kiálltak az 5 ezresek, a második után a 10 ezresek, kezdett kevesebb futó lenni előttünk-mögöttünk.
Egy ideig együtt futottunk két nádudvari kollégával, velük is ment a poénkodás, legalább jól telt az idő. A harmadik körben utolért minket az első helyen álló, meg is kapta tőlünk (a hajrá mellett), hogy mi is ugyanannyit fizettünk érte, de mi lassan futunk hogy maradéktalanul kiélvezzük :)
Az utolsó körre már azért megkönnyebbülés volt, hogy nem azt mondjuk az erdőben őrködő rendezőknek, hogy jövünk még, mint az első háromnál. Nagyon rendesek voltak, majdnem mind mondták, hogy gratulálunk, egészségetekre, nincs már sok hátra, nekem jólesett a figyelmességük. Fáradt voltam már, bár nem annyira, mint Velencén a végén, az ízületeim közül is csak az egyik fájt, de az nagyon nem esett jól. A vége felé meg beleléptem egy gödörbe, és majdnem begörcsölt a lábam, na még az hiányzott volna, szerencsére megúsztam. A célnál mindenki tapsolt, biztatott, a rendezők is, meg páran a már célbaért futók is. Tényleg különleges hangulatú verseny volt :)
Kaptunk befutóérmet (bár a mérete miatt nem is tudom, illik-e rá az érem szó) kis csomagot, izoitalt, almát, müzliszeletet. A meleg ételt kihagytuk, nem kívántuk futás után, de sokan ették. Volt a csomagban egy ingyen belépő a városi gyógyfürdőbe, azt kihasználtuk, és bementünk a verseny után egy kis lazításra. Otthon láttam, hogy a résztvevők névsora benne van a Hajdú-Bihari Naplóban (amiből kaptunk is egy-egy példányt).
Nekem nagyon tetszett a verseny, először rendezték meg, de profi módon oldottak meg mindent, és ráadásul még kedvesek, lelkesek is voltak a rendezők. Ilyen gyönyörű helyen ritkán adódik alkalom a futásra, mindenkinek ajánlom, hogy egyszer menjen el, és vegyen részt rajta.