A férjemmel tavaly Fertődön töltöttünk pár napot, és akkor megnéztük a környéket, hajókáztunk, bejártuk a nemzeti park egy-két tanösvényét. Az albumban a képek egy része is akkor készült. Most is Fertődről terveztük kezdeni a kört, de aztán némi tanakodás és okostelefon-nyomkodás után átautóztunk Fertőrákosra, hogy majd inkább onnan, sokkal jobb lesz. Így utólag azt mondom, mégiscsak Fertődről kellett volna… :)
Indulás után viszonylag hamar átgurultunk az osztrák oldalra, ahol rögtön bekeveredtünk abba a kikötőbe, ahová tavaly hajóval mentünk át. Rövid időre megálltunk tavat nézni, aztán mentünk tovább. Nekem kicsit határ tempót mentünk, 25-30 km/h között. Tartottam attól, hogy hátráltatni fogom a többieket, hiszen mind a négy fiú sokkal gyorsabb nálam. Gábor lovagiasan felajánlotta többször is, hogy menjenek előre, majd ő velem marad, de nagyon rendesek voltak, együtt maradtunk végig, és a hangulatra sem lehetett panasz.
Azt hiszem, felkészülhettem volna jobban, csak innivalót vittem, meg egy müzliszeletet. Gondoltam, úgyis megállunk valahol enni, na persze, csak arra nem gondoltam, hogy szinte végig Ausztriában leszünk, ahol 3,5 euró egy hamburger, de tökmindegy, mennyi, mert eurót sem vittem, pedig van itthon… Gábor kérdezgette, hogy bírni fogom-e, mondtam, ha eszek valamit, akkor igen, így végül egy Sparban kaptam tőle egy túróst meg hideg ice teát, és onnantól tényleg jól voltam.
Nem álltunk meg hosszabb időre sehol, csak még egyszer tavat nézni, mert véletlenül megint letévedtünk egy kikötőbe, és 70 km tájékán egy városkában üldögéltünk egy kicsit egy padon, a fiúk csokit vettek, meg innivalót. Gábornak mondta telefonon valaki, hogy innentől jön az unalmas rész, mert nem lesz semmi. Nekem ez a rész tetszett a legjobban, gyönyörű volt a táj, mocsarak, libák, végeláthatatlan zöld, mi kell még ide? Tényleg semmi… A kerékpárút kanyargott a földeken, nem voltak autók, igazán klassz volt.
A fiúk nagyon rendesek voltak velem, kérdezgették, tudok-e jönni, jól vagyok-e, nagyon jólesett. Nekik gondolom kiránduló tempó volt ez, de azért igyekeztem lépést tartani, csak az emelkedőket bírtam rosszul, igaz, azokat futva sem szeretem.
Fel sem tűnt volna, hogy visszaértünk Magyarországra, ha a „határnál” nem állnak rendészek. Először túl is mentünk miattuk a kanyaron, mert eltakarták az utat, amelyikre rá kellett volna fordulnunk. Amikor később kikanyarodott elénk egy autó, egy másik meg ránk dudált, egyből realizálódott, hogy otthon vagyunk, tényleg.
Fertőd előtt egy szép új kerékpárút van, ami a természeten vezet keresztül, elkerülve az országutat, az a rész is nagyon szép volt. Találkoztunk az úton keresztültotyogó libacsapattal, majd 107 km-nél elértük Fertődöt. Volt is némi poénkodás, hogyha innen indulunk, már a célnál lennénk :) De még volt hátra 26 km, és ez volt az útvonal legnehezebb része, dombokkal. Az eddig csak messziről látott zivatarfelhők alá is sikerült beügyeskedni magunkat, eleredt az eső is.
A felfelé menetek már nem estek jól, de az egyeneseken még tudtam tartani az addigi tempót. Kisütött a nap is, az emelkedők miatt jól lehetett látni jobbra lenn a tavat, csodaszép volt. 9 km-el a vége előtt kaptam Janitól egy energiazselét, először el akartam hárítani, hogy nem kell, de aztán elfogadtam. Kíváncsi voltam, milyen ízű, és hogy reagálok rá. Finom volt, és ragacsos :)
Fertőrákos előtt igen vicces vonalvezetésű a kerékpárút, megpróbálták levezetni az amúgy nagyon rossz minőségű főútról, emiatt meg kellett mászni pár dombot, meg volt benne néhány derékszögű kanyar is, nehogy unatkozni kezdjünk. De aztán szerencsésen beértünk Fertőrákosra, ahol az autókat hagytuk.
132,5 km lett a vége, a menetidő pedig 6 óra 12 perc.
Nekem nagy élmény volt, és jól sikerült nap. Teljesen jó volt így ahogy volt. Szép idő, jó társaság, gyönyörű tájak… ide bármikor szívesen eljönnék újra.