A rajtot majdnem lekéstük az illemhelyre várakozva, így csak a 7 perces iramfutó mögül tudtam indulni – mondjuk elsőre nem gondoltam, hogy annyira rossz helyen vagyok. A várható befutásra is 1 óra 45 perc körüli időt jósoltam, megszakadni nem akartam. Azért vitt a lendület, kerülgettem az embereket. Vannak szépségei ezeknek a városi versenyeknek, hogy olyan helyeket lehet futni, ahol egyébként nem, lehet bámészkodni, most nagyon kedvesek és türelmesek voltak a turisták és az autósok is velünk.
Az útvonal nem volt valami fantáziadús, rakpart és a Margit-híd, két körben. A hídon nagyon feltorlódtunk, főleg az első körben nem győztem kerülgetni, pedig az egyik sávot le is zárták nekünk, futóknak. Futottam egy 30:51-es első 5 km-t, ami nem is olyan rossz azért, utána 7.5 km-nél jött a második kör. Kicsit tartottam tőle, hogy lelkileg nehéz lesz újra nekiindulni, de nem volt az, vitt a lendület. Igyekeztem mosolyogni és integetni minden fotósnál, hátha egyszer nekem is lesz egy mosolygós-futós képem :)
Különösebb holtpontom nem volt, persze fáradtam azért, de láttam, hogy 6:20-6:30 körüli átlagra is van esélyem, az nagyon feldobott, nem számítottam ennyire jóra. Egyedül mindig lassabban futok ennél, de jó tudni, hogy azért megy így is. És még ha rágörcsöltem volna a tempóra is, de minek, igazából nincsen annyi jelentősége, amennyi belefektetett munkát elvisz (számomra) egy időeredmény közelebb a 6 perchez.
1:35:46 lett végül az időm, az 6:22-es tempót jelent, minden előzetes várakozásomat felülmúlva.
Mindent összevetve jól éreztem magam, de azért nem fogok olyan sűrűn városi versenyeken futni, még mindig nem szeretem a tömeget, de azért néha belefér egy ilyen kaland.