9 körül terveztem rajtolni, egy kis időt eltökölődtem, mire találtam Pilisszentkereszten parkolóhelyet, így 9:20-kor indultam el. A biztonság kedvéért megkérdeztem, merre kell elindulni, az itiner sem tűnt bonyolultnak, indulás a zöldön, tracken rajta vagyok, hadd szóljon. Még a faluban egy híd, a track utána jobbra fordul a zöldön, a leírás viszont egyértelműen tovább vinne egyenesen a „pirosra, majd a zöldre”. Annyira még nem ismerem a környéket, hogy meglássam ebben a csapdát, elmegyek a track után, hiszen úgy is visszavezet az itiner is a zöldre. Aha… Ha még 20 métert mentem volna tovább, felismertem volna a Pilis-tetőre vezető utat, de ma valamiért ez volt megírva, hogy én ne arra menjek.
Az út a zöldön egyébként mennyei, kellemesen lankás és teljesen néptelen, három lovon kívül nem is találkozom senkivel. Később bevisz egy erdőbe, az is egészen festői, még egy barlangot is találok. Ott lett valahol gyanús, hogy 5 km után sem volt sehol a Pilis-tető, és elvileg az első ellenőrző pont ott van, 5,9 km-nél. Némi kavarodás után találok egy táblát, hogy Pilis-tető 5 km. Ajjaj…
Gondolkodtam, mi legyen, visszamenjek-e, vagy felnézzek Dobogókőre, ha már itt vagyok. Azt úgy sejtettem, hogy ezzel a plusz 6 km-el a túra már 32-es lenne, és erősen sietnem is kéne, hogy ki ne csússzak a pontzárásokból, de ahhoz nem éreztem kellő elszántságot magamban.
Felsétáltam a Pilis-tetőre, és némi tanakodás után mondtam a pontőrnek, hogy akkor én nem folytatom a túrát, majd eljövök máskor, és megcsinálom rendesen.
Felmentem a kilátóba, ha már úgyis ráérek, és lesétáltam Pilisszentkeresztre, így sikerült tennem egy 18 km-es kört egyetlen ellenőrző pont érintésével, ez alighanem rekord lehet a teljesítménytúrák világában…
Itthon láttam, hogy alighanem egy régi tracket töltöttem le, ami ugyan Pilisi Trapp 25 néven volt fenn, de teljesen más útvonalon ment, mint a mai túra.
Csak magamat okolhatom, le kellett volna ellenőriznem, vagy egyszerűen a leírás után mennem. De végül is jól jöttem ki belőle, sétáltam egy nagyon kellemeset, úgy igazán el sem fáradtam. A hibáink meg azért vannak, hogy tanuljunk belőlük.