Sokkal jobb volt ez így, hogy a túra első felén gyakorlatilag egyedül voltam. Meseszép volt az őszi erdő, a patakvölgyek, folyamatosan kapkodtam elő a fényképezőgépet. Végül inkább a botokat tettem el a zsákba, hogy ne legyenek útban, tudtam, hogy igazából majd csak a Prédikálószékre mászásnál lesz szükségem rájuk. És csak fényképeztem és gyönyörködtem. A „teljesítmény” részét régen elengedtem a túrának, annyiszor álltam meg fotózni. Pont jó irányból sütött a nap, egyre több a fákon a sárga levél, csodásak az őszi színek.
Féltáv környékére esett a piros háromszögre való áttérés, ami a Vadálló-köveken keresztül felvezet a Prédikálószékre. Azt úgy sejtettem, hogy meredek lesz, de a Vadálló-köveknél huszonéves koromban jártam egyszer és utoljára, már régen elfelejtettem, milyen volt. Eleinte még csak simán meredek volt, kaptattam felfelé, kerülgettem a vasárnapi kirándulókat, akikkel a szép időnek köszönhetően tele volt a hegyoldal. Később már nagyon meredek lett, a szárazságnak köszönhetően törmelékes és csúszós, kapaszkodni nem volt hol, lépni nem volt hova. Ha lenéztem, azt láttam, hogy ha megcsúszik az ember, hány száz métert lehet lefelé hömbörögni, hát nem volt valami megnyugtató látvány. Ennyi túrával a hátam mögött komolyan féltem ezen a helyen, áldottam az előrelátásomat, hogy ezt a szakaszt végül mégsem lefelé terveztem be, sokkal rosszabb lett volna.
Felérve a gerincre már megnyugodtam, csináltam fotókat, szép volt a kilátás nagyon. Később itthon olvastam, hogy mindegyik sziklának neve van (Árpád trónja, Felkiáltójel, Függőkő, Bunkó, Szélestorony és Nagytuskó) Anyaguk vulkanikus eredetű, andezit. Mintegy 12 millió évvel ezelőtti vulkanikus működés eredményeként jöttek létre. (Wikipédia)
Innen egy rövid séta volt már csak a Prédikálószék. Hatalmas volt a tömeg, feltuszkolódtam a kilátóba, sorban álltam, hogy készíthessek pár fotót.
Pilisszentlászlóig már csak kényelmes séta volt hátra, néhány helyen még kibukkant a Duna, de főleg az őszi erdőben lehetett még gyönyörködni.
22 km lett végül a túra, meseszép helyeken jártam, az egyik felében ráadásul háborítatlanul sétálhattam. A második fele, hát az sajnos kedvelt kirándulócélpont, meg is látszott a forgalmon. De a kilátásért megérte bevállalni azt is.
Képek:
Őszi erdő
Vadálló-kövek
Prédikálószék