A minap egy futós fb csoportban valaki tanácsokat kért a futás elkezdéséhez. Rövid időn belül kb. 170 segítőkész hozzászólás született a témához. Nagyon tanulságos volt elolvasni a többségében jószándékú, de egymásnak tökéletesen ellentmondó tanácsokat, miszerint mi a legjobb egy kezdőnek.
Csak úgy példaként:
Cipő: dorkó, bármilyen sportcipő, olcsó futócipő, minőségi futócipő
Talaj: betonon, nem betonon, földúton, nem földúton, salakon
Kütyük: telefonnal, pulzusmérővel, hagyjon mindent otthon csak fusson
Edzésterv: csak fusson ahogy jólesik, kezdő edzésterv szerint, rögtön x km-t naponta y tempóban
Ruha: bármilyen ruházat megteszi, speciális futóruhát vegyen
Versenyek: most rögtön nevezzen be, ráér még versenyen gondolkodni
Közösségek: azonnal keressen futótársakat, menjen egyedül, fusson kutyával
A tanulság? Minden kezdet nehéz :) És mindenki másképp kezdte, nem vagyunk egyformák, ami egyik embernek beválik, az a másiknak nem. Valamennyire lelkivilág kérdése is, kinek mi a fontos, van aki rögtön csúcstechnológiás kütyüt vásárol, van aki meg viszi a kezében a konyhai tojásfőző órát az „1 perc futás 2 perc séta” kiméréséhez. Van akinek kell a közösség, más meg olyan mint én, nem éri meg a szervezkedés a közös programok időpontjához, és egyedül is eléggé motivált.
Nem követném el azt a hibát, hogy úgy gondolom, ahogyan én elkezdtem, úgy kéne mindenkinek, de három dolgot fontosnak tartok belőle, és általános érvényűnek:
- kitartó voltam az elejétől fogva, tehát rendszeresen edzettem
- de türelmes is, komolyan vettem a pihenőnapokat, és ésszerű célokat tűztem magam elé, olyanokat, amelyekért meg kell küzdeni, de nem az egészségem és a testi épségem árán
- a fejődésemet pedig önmagamhoz kell mérni (ez eleinte nagyon nehéz volt)
Lassan két év alatt láttam pár tipikus ígéretesnek látszó, de zátonyra futott történetet. Mikor nem sikerül?
- ha valakinek nincsen elég akaratereje/türelme/kitartása ahhoz, hogy rendszeresen csinálja
- ha túl gyorsan akar az ember túl sokat, és idejekorán lesérül, vagy kiábrándul az egészből
- ha irreális célokat tűz maga elé
Nekem is van pár ismerősöm, aki nekikezdett, de csak addig jutott, hogy a futás nem az ő sportja. Mindenkinek megvan a maga sportja, és nem mindenkinek a futás az, ezt is tudomásul kell venni.
Az sem mindegy, hogy az ember hosszú évekre tervezi azt, hogy futó lesz, vagy csak kipipálna pár versenyt, hogy zsebrevághassa az elismeréseket a környezetétől. Néhány versenyt le lehet futni (sétálni) ésszerűtlenül rövid felkészülés után is. Befutóérmet meg mindenki kap…
A magam részéről inkább úgy vagyok vele, hogy hosszú távra tervezek, az egészségem miatt kezdtem el futni, hogy 40+ évesen is fitt legyek. A versenyeken megpróbálom tisztességesen odatenni magam, és csak akkor továbbmenni magasabb szintre, ha már úgy érzem, hogy felkészültem rá.
De ez már mindenkinek a maga választása, hogy mit vár el a futástól, amire ugyanolyan sokféle válasz létezik, mint arra, hogy mi a legjobb egy kezdőnek. De azért egy kezdőnek sem árt, ha őszintén megkérdezi magától: mit vár el a futástól?