Az elmúlt hét sport szempontjából kiesett az életemből, március 15-én kedden belázasodtam, mert kitört rajtam valami bronchitis… tíz éve nem voltam ennyire rosszul, hát mikor is történjen ilyesmi, mint most… Ezen a héten kezdtem újra futni, főleg rövideket, és úgy gondoltam, hogy most már megpróbálkozhatnék valami hosszabbal is. A terep miatt szerintem ez a 16 km felér egy sík 20-al, van benne két igen gonosz emelkedő, meg pár lankásabb is. Nyáron vannak járhatatlanabb sáros és növényzettel benőtt részei is, most szerencsére száraz volt végig.
Mindenesetre tanulságos futás volt, már 6 km után elkezdtem szenvedni, aztán rájöttem, hogy az egész arról szól, hogy úrrá kell lenni a mélypontokon, és továbbmenni. Számomra meglepően egész jól mentem a sík részeken, pedig a megszokott „ahogy jólesik” tempóban futottam. A két nagy emelkedőt meg se próbáltam megfutni, és egy párszor megálltam fényképezni is.
Végre kijutottam a jó levegőre én is, nagyon élveztem.