Idén nem megy a futás, lassú vagyok, nem érzem magamban az energiát, a motivációt, a pokolba kívánom az egészet.
Voltam orvosnál, tulajdonképpen arra jutottunk, hogy orvosilag nem magyarázza semmi, miért van ez. Van egy enyhe szívfejlődési rendellenességem, de tényleg csak az éppen csak kimutatható kategória, és az elmúlt másfél év alatt nem romlott semmit, és akkor még még jól ment a futás.
„Rossz volt az edző, vagy az edzésmódszer nem jött be Önnek” jelentette ki nemes egyszerűséggel a sportrajongó helyettes háziorvos, miután elolvasta a kardiológiai leleteimet. Szerinte simán fogok még egyéni legjobbat futni, legalábbis orvosilag nem kizárt. Mondjuk arra jó volt ez az eszmecsere, hogy legalább az aggódást abbahagytam, hogy esetleg a szívemnek nem jó a futás.
Végül is a vezetett edzéseket már júniusban abbahagytam, azóta futogattam úgy-ahogy, legtöbbször lassan, és néha jólesett, néha nem. Úgy álltam oda a rajthoz a Baradlán, hogy ilyen előzmények után az is csoda lesz, ha le tudom futni.
Az útvonalat ismertem már, a talajviszonyok ideálisak voltak, az időjárás a mostanában megszokott jó meleg. Kényelmes tempóban kezdtem, a mezőny vége felé találtam helyet, a felfelé mászásokon több embert otthagytam, aztán ők a lefelé futásnál visszaelőztek, és tulajdonképpen ezt játszottuk végig. A barlangban idén először többször is megálltam fényképezni, próbáltam az élményre helyezni a hangsúlyt. Féltávnál annyi energiát éreztem magamban, mintha most rajtoltam volna el, nem is értettem, hogy most van bennem energia, akkor máskor miért nincs?
Áldottam az előrelátásomat, hogy vittem magammal egy fél literes kulacsot, útközben többször is ittam a rajtcsomagban kapott vérnarancsos hipotóniás csodaitalból. A barlang utáni frissítőnél fel is töltöttem a kulacsot, és az utolsó km-en fogyott ki, szóval minden cseppjére szükségem volt.
Végül is, még a barlang utáni szakaszon is javítottam pár pozíciót, úgy gyalogoltam felfelé, mint a gép, az egyeneseket, lejtőket futottam. A 2 óra 16 perces befutóidőnél sokkal rosszabbra számítottam, főleg, hogy a barlangban is „ott hagytam” pár percet, de most így volt ez jó. Tavaly 02:03:06 volt az időm, az időjárási, talaj, és egyéb viszonyok kb. ugyanazok, szóval bennem van a különbség. Valahol. Egyelőre ötletem sincsen, hogy hol…
Az elmúlt időben többször csak a Baradla miatt mentem ki futni, most, hogy túl vagyok rajta, ez is könnyebbség, nem „kell” menni. Valószínűleg nem is fogok addig, amíg ellenállhatatlan vágyat nem érzek rá. És amíg be nem jön valami hűvösebb időjárás.
Igazából arra döbbentem rá, hogy ez az én igazi műfajom, ez a váltott gyaloglás-futás az erdőben, meglehet, hogy ősszel errefelé keresem majd a megoldást.