A meghirdetett együttfutásoktól meg az tart vissza, hogy az élménybeszámolóikban emlegetett tempó messze gyorsabb annál, mint ahogyan én tudok hosszút futni.
Persze tisztában vagyok vele, mekkora húzóerő egy edzésen a társaság. Jó is lenne találni valakit, aki pont olyan tempóban fut, ahogyan én, és rá is ér ugyanakkor, amikor én. Hát ez egy kicsit nehéz ügynek tűnik.
Vasárnap azért tettem egy próbát, jelentkeztem a szomszéd futóklub által meghirdetett havi „nagy közös futás”-ra. Hihetetlen módon szerencsém volt, egy futótárs pont ugyanabban a tempóban futott, ahogyan én (mi voltunk a két leglassabb…) Hát igen… egyáltalán nem értem rá azzal foglalkozni, hogy fáradt vagyok-e, meg nyűglődni, hogy mennyi van még hátra. Gyakorlatilag könnyedén letoltunk 19 km-t 6:38-as tempóban, és mind a ketten tudtunk volna még tovább is futni. Pedig majdnem végig beszélgettünk is, amiről meg voltam eddig győződve, hogy képtelen lennék rá futás közben.
Ilyen napokon tényleg nem tartom elképzelhetetlennek, hogy jövő ősszel menne a 30 km (máskor annak tartom…)
Csütörtökön a stadionban megvolt az első holdfényes futás is. Sajnos a sok esőtől felázott a gyep, és a focisták nem tudnak rámenni, így világítás sincs. Elég fura érzés, főleg tempófutás közben. Nem feltétlen okolom csak a körülményeket a „leglassabb” 5 ezremért, de tény, hogy világosban eddig mindegyik jobb volt.
Mondjuk már az is valami, amikor a salakon nem áll bokáig érő víz, mert két nap eső után a salakon sem lehet futni. Olyankor meg lehet alternatív útvonalat keresni – ami hétköznap a sötét miatt nem egyszerű.