A Margitszigetet rutinosan Bubival közelítettük meg. Kellemes időnek ígérkezett, így nem vittem magammal váltóruhát. Bár először elgondolkodtam rajta, hogy akár be is tehetem a ruhatárba, de szerencsére úgy döntöttem, hogy nem kell más, csak egy vékony tréningfelső, azt meg a derekamra tudom kötni, és egy gonddal kevesebb. Később kiderült, hogy nem is kicsi gonddal, mert rengetegen panaszkodtak a ruhatár szervezetlenségére és lassúságára. Így megúsztuk, hogy erről személyes tapasztalatot szerezzünk.
9 körül értünk a helyszínre, még bemelegíteni is bőven volt időnk. Szokásunkkal ellentétben meg is tettük, futottunk egy kellemes kis kört a Szigeten, és pont akkor értünk vissza, amikor megnyitották a rajtzónát, így sikerült a 6 perces iramfutó közelébe állni. Igazából időtervem nemigen volt, emlékeztem rá tavalyról, hogy lehetnek kevésbé futható, szűk részek, és hogy ez pont nem az a verseny, ahol érdemes rágörcsölni az egyéni legjobbra. Gondoltam futok ahogy jólesik, aztán kiderül, mire lesz ez elég.
Többször is bemondták, hogy az igazi időmérés majd kinn a Szigeten kezdődik, gondolom azért, nehogy a MAC-ból a szűk sikátoron keresztül kirohanó tömeg letapossa egymást - igazság szerint én nem láttam sehol chipszőnyeget, csak a rajt-cél vonalában. Az órámat is találomra indítottam el, amikor kiértünk a szélesebb útra. A 6 perces iramfutó mögött voltunk egy kicsivel, eléggé belehúzott, 5:30-5:40 körül robogott az első 2 km-en biztosan, pedig azt is többször bemondták, hogy az iramfutók egyenletes tempót fognak tartani... hiába, biztosan nehéz szakma ez is :)
Nem esett jól rögtön felrohanni a Margit-hídra, de tudtuk futni a saját tempónkat, hiába voltunk sokan. A rakparton már éreztem, hogy nagyon meleg van, kicsit lassítottunk, de fájó szívvel kikerültük a 6 perces lufis lányt - valahol ott kezdhetett el tényleg 6 perceseket futni, de annyira még nem éreztem magam fáradtnak, hogy ennyire lelassítsak. A budai oldal elég egyhangú volt, végig a rakparton, de futni lehetett kényelmesen. Szurkoló is kevés jutott oda, egy-két turista integetett, viszont volt egy csapat szurkolólány, az inspiráló volt :)
Felmentünk a felső rakpartra, majd a Szabadság-hídra, ott már a járdán futottunk, de még mindig elfértünk, tudtuk futni a saját tempónkat. Csapattársamnál volt limonádé, többször megkínált belőle, igazán lovagias volt tőle. A frissítőállomásnál először nem is akartam inni, de rengeteg asztal volt és rengeteg víz... egy rendezőtől elvettem egy pohárral és elfeleztük. El sem tudom képzelni, hogy a mezőny végének már nem jutott, pedig állítólag így volt. Nem sokkal a frissítő után mondta csapattársam, hogy őneki elég volt a tempóból, mi legyen, lelassítunk vagy én megyek tovább? Én meg úgy voltam vele, hogy megpróbálom, eddig nagyon jó a tempó, a pálya futható, talán mégis sikerül 10km-es rekordot futni. Onnantól egyedül mentem, a pesti oldalon kicsit kanyarogtunk az utcákban, de továbbra is tartható volt a lendület. Igazából csak a meleg zavart, meg az, hogy kiszáradt a torkom, és nehezen tudtam nyelni.
Mire kiértünk a Dunához, már ott volt a Margit-híd, elfogott a "már nincs sok" érzése. A Margit-hídon befutni a járdán a Szigetre viszont katasztrófa volt, sétálók, biciklisek, kerülgetni kellett őket, és nem voltak kevesen. Valahol a Szigeten a lefelé vezető úton jelezte az órám a 10 km-t, megnéztem, 57:14 lett az időm, a régi legjobbam ezen a távon 59:10 volt. Hát csak sikerült :)
A befutó már nem volt messze, a hivatalos eredményem 59:51 lett, a csapattársam kerek egy perccel utánam ért be. De jó sok idő eltelt, mire megtaláltuk egymást, először ez éremért kellett sorban állni, utána meg a befutócsomagért. Érthetetlen módon a befutócsomagok nem voltak előre összekészítve, ott pakolták bele az almát meg a vizet, így kicsit lassan haladtak az osztogatással. De végül csak sikerült vízhez jutni, nagyon jólesett már.
Összességében én idén is jól éreztem magam ezen a versenyen. Jobban tudtam futni a saját tempómat, mint tavaly, talán azért, mert most kevésbé sűrű részében voltunk a mezőnynek. Talán a hangulat nem fogott meg annyira... Tavaly a Király utcában a sok turista, mosolygó ember, szurkoló valahogy feldobta a hangulatot, idén mintha magunknak futottunk volna, a Margit-hídon lődörgőknek meg szerintem még útban is voltunk...
Szervezésre mit mondhatnék, a ruhatárt nem vettük igénybe, wc volt rengeteg, szép a befutóérem, a befutócsomagban klasssz dolgok voltak. A hivatalos idők is felkerültek a netre kb. fél órával azután, ahogy ígérték. Amire kíváncsi lennék, az, hogy mennyi volt valójában a táv, mert hogy nem volt 11 km, az biztos. Ez egy városi verseny, én a tavalyi után számítottam is rá, hogy lesz járdán futás, szűk helyek, ahhoz képest kellemesen meglepődtem azon, hogy mégis tudtam jó tempóban futni.
Külön köszönet a csapattársamnak a nyulazásért, a vízhordásért, a támogatásért, Ő is nagyon sokkal hozzájárult a 10 km-es rekordomhoz és ahhoz, hogy a verseny kellemes emlék legyen.