A Vivicittá 10km-es távjára készültem, szerettem volna „hivatalosan” is lefutni egy órán belül. Azt éreztem, hogy a sebességem még nincs meg hozzá, ezért a tavalyi 10km-es edzésterv végét alapul véve beterveztem pár résztávos edzést.
Kezdetnek futottam egy felmérő jellegű 2 ezret, kíváncsi voltam, mennyit fejlődtem a tavalyi óta. Fizikailag tökéletesen ment, de a tüdőkapacitásom erősen lekorlátozott. Rettenetes hangokat adtam ki, és nagyon megszenvedtem a tempót. Igaz, ilyen edzést tavaly csináltam utoljára, na de akkor is… A fejlődés látható (ennek ellenére):
2013.05.12. 11:44 5:52
2014.03.21. 11:19 5:40
Utána elkezdtem szedni az allergia elleni gyógyszeremet, és rendeződött a légzésprobléma. Érdekes, hogy a normál életben még semmilyen tünetem sem volt (sajnos sok mindenre allergiás vagyok, de csak tavasztól-őszig kell gyógyszer)
Ezután egy hétvégi 14 km-es futáson visszafelé jövet valami elkezdett szúrni a bal térdemben. Ez teljesen felborította a tavaszi terveimet, futni nem mertem vele, nehogy komolyabb baj legyen belőle. Voltam csontkovácsnál, SZTK-ban reumatológusnál. Flextorral kellett krémezni meg pihentetni. Március-áprilisban rekordokat döntögettem bringázással – de én igazából futni szerettem volna. Végül elmentem az Uzsokiba egy sportban is járatosnak látszó doktorhoz, aki csinált röntgent, és azt mondta, semmi akadálya annak, hogy fussak. Porcerősítőt ajánlott (már egy ideje szedtem) és talán annak köszönhető, hogy mostanra normalizálódott a helyzet. Április vége óta tudok újra rendszeresen futni, és nem fáj semmim.
Gondolkodtam közben, hogy most akkor mennyire vágtam haza a felkészülésemet azzal, hogy áprilisban két teljes hetet csak bringázni tudtam. (Mondjuk a téli alapozást megcsináltam gond nélkül, és márciusban is futottam egy csomó PB-t) Érdemes-e megpróbálnom egyáltalán valamelyik 10-es versenyen az órán belüli időt vagy sem?
A Vivicittáról átneveztem a Női futógálára, az lett a tavaszi célverseny. Figyelmembe ajánlották az Óbudai futónapot, beneveztem 7km-re, amolyan felhozó versenyként, és a 10km-es Európa futásra: azt meg az egyedisége miatt nem szívesen hagytam volna ki.
Közben találtam a szomszéd kerületben egy igazi kincset: egy rekortán futópályát. A rekortán jó minőségű és puha, kifejezetten jót tesz az ízületeimnek. És még az is klassz benne, hogy egy dombra épült a kör, így van benne egy kb. 10 méteres emelkedő az egyik oldalon. Résztávozni nem lehet rajta, mert elég kanyargós, meg a szintek miatt sem, de azt sok más helyen lehet. Dombot futni viszont az egész környéken csak itt lehet. Ráadásul nagyon szép a park is.