Az első akkor lett nyugdíjba küldve, amikor 800 kilométer felett először kicsit keménynek éreztem az érkezést benne, aztán meg mindenféle térdfájdalmaim voltak. Lehet, hogy nem a cipőtől, lehetett több más oka is, mindenesetre orvos nem talált nálam semmit, és a cipőcsere után szépen elmúlt.
Jelenleg a kettes számú Jazz 15-ben futok, és túl vagyunk a 600 km-en.
Nemrég voltunk a Saucony boltban, és egy nagyon kedves szakember rávilágított arra, hogy az én testsúlyommal, ha nem is nagyon sokkal, de azért többet kellene kibírnia egy ilyen cipőnek. Megnézte a mostani cipőmet (hogyan kopik a talpa stb.), és azt mondta, hogy még nyugodtan futhatok vele, még nem járja a végét.
Azért ha már ott voltunk, körülnéztünk, és az utolsó darabok akciós polcról vettünk is egy Jazz 13-at, ami nagyjából ugyanolyan, mint a mostani (ugyanazok a csillapító technológiák benne). Pont jó lesz így, bejáratódik addigra, mire a mostani kifutja az idejét.
(Igazából egy Ride 7-est szerettem volna, de aztán győzött a józan ész… vagy nem tudom… kétszer annyiba került volna, mint ez…)
De van egy olyan sejtésem, hogy a következő cipőcserénél már le kell mondanom a 12mm-es (saroktól a lábujjakig érő különbség) cipőről, mert egyszerűen kimegy a divatból. Az összes új modell 8mm-es már. Az új Jazz modell is az, és a felsőrésze is egész más, nem tart úgy, mint a régi. Nekem abszolút nem jön be.
Elég sok helyen olvasom, hogy haladjunk a minimalizmus irányába (laposabb talp, kevesebb csillapítás) mert az milyen jó. Én meg két hete 8 km-t futottam egy Kalenji Kiprun MD-ben, és megfájdult a térdem, pedig az nem is minimalista cipő, csak keményebb, mint a Saucony.
Van egy olyan érzésem, hogy nem nekem való a minimalizmus :)