Nemrég beszereztem egy új terepfutó cipőt (Salomon X-Scream 3D), azt is szerettem volna kipróbálni. A Fujitrabuco megvan még, használom is, de nehéz, nyáron nagyon meleg (GTX-es) és száraz, morzsalékos talajon eléggé csúszik. Szerettem volna egy könnyebbet, és jobban kapaszkodóbbat, kíváncsi voltam nagyon, hogyan sikerült a választás.
Eredetileg úgy volt, hogy egyedül megyek, de reggel az utolsó pillanatban csatlakozott hozzám Gábor és Ördög, így a teljes csapat képviseltette magát.
A túra tematikája az volt, hogy Budapest egyesítésekor kijelölt határán az 1878-82 között állított határköveket keresi fel. Rómaifürdő HÉV állomástól indultunk, egy rövid regisztráció után. Szerencsére volt letölthető track, így az útvonalon a navigációval nem volt különösebb gondunk, de az igazoló füzetben is elég kimerítő útvonalleírás volt. A rendezők szalagokat is tettek ki a problémásabb részeken, sőt, táblákat is, szóval ebből a szempontból is első osztályú volt a szervezés.
Először városi környezetben sétáltunk, a csillaghegyi strand felé, majd fel a hegyre, utána tértünk be az erdőbe. Ördög nagyon nyugtalan volt, így felajánlottam, hogy futtassuk meg, így elkezdtük az egyeneseket és a lejtőket futni. Rengeteg határkövet láttunk, eddig fel sem tűnt, hogy ennyi van belőlük. Az útvonal is érdekes volt, olyan helyeken jártunk, ahol eddig még egyikünk se. Volt pár alternatív választási lehetőség, persze mi mindenhol a meredekebb/bozótosabb utat választottuk.
Sok ellenőrzőpont volt, szám szerint 17, tehát mintegy 1.5 kilométerenként lehetett számítani kódfelírásra vagy matricára. Tényleg sok mászás is volt benne, így változatosan tudtuk terhelni magunkat, felváltva másztunk, ereszkedtünk, gyalogoltunk és futottunk.
Szerencsére a cipő nagyon kényelmesnek bizonyult, és egyszer sem csúsztam meg benne, úgyhogy feleslegesen óvatoskodtam el az ereszkedéseket.
A Csacsi-réten volt az ellátmányos pont, a túrákon megszokott zsíros/vajas kenyér mindenféle finomsággal, itt is kitettek magukért a rendezők.
A végén a János-hegyre való felkapaszkodásnál már Ördög is úgy elfáradt, hogy lefeküdt az úton pihenni. Én meglepetésemre elég jól bírtam, ahhoz képest, hogy a héten mennyire fáradt voltam, és ez volt idén a leghosszabb túrám, és nyilván a legtöbb szint is ebben volt.
A menetidőnk 5 óra lett, az eltelt idő 5 óra 47 perc. Ebben benne van egy CBA-s vásárlás, egy mosdólátogatás a Normafánál, a büfézés a Csacsi-réten, és az ellenőrzőpontoknál eltöltött idő. Mindezekkel együtt úgy gondolom, nem is mentünk rossz tempót, bár nyilván egy túránál ennek nincs is akkora jelentősége.
A szervezés mindenképpen hozta az elvárt színvonalat, én úgy gondolom, ezt csak így lehet és érdemes csinálni, mi meg túráztunk egy nagyon jólesőt, különleges és embert próbáló útvonalon.