Az idei első versenyem a pozsonyi 10 km lett volna, amire még decemberben neveztem. Az azóta eltelt jótékonyan sok idő miatt valamiért meg voltam győződve róla, hogy ez a verseny vasárnap lesz. A mostanában körülöttem lévő rengeteg egyéb probléma miatt nem is néztem utána, emlékeztető levelet nem kaptam, így teljesen nyugodt lélekkel autóztunk el Pozsonyba szombat délután a lányommal. Mintegy 20 perccel a rajt után ráébredve, hogy hoppá, ez erősen be lett nézve…
Mit tegyünk, elmentünk a versenyközpontba, és beneveztem a másnapi félmaratonra, elcsípve a még néhány szabad hely közül egyet. Próbáltam a rövid idő alatt áthangolódni fejben az új feladatra. Az nem volt kétséges, hogy le tudom futni, de nem erre készültem, egyáltalán nem. De minthogy lelkiismeretesen végigedzettem az egész telet, azért nem tartottam elképzelhetetlennek azt sem, hogy az egyéni legjobbam (2:08) körül futok esetleg.
Vasárnap 10-kor elrajtoltunk, az eleje könnyen ment, egy magyar futótárssal beszélgettünk is egy kicsit, de aztán lemaradtam, mindenképpen a saját tempómat szerettem volna futni. 10 km-nél még órán belül voltam egy kicsivel, de nem akartam találgatásokba kezdeni, mennyit lehet ebből kihozni. Tavaly is 16 km-ig bírtam Szigligeten, nem voltam benne biztos, hogy bírni fogom a végét.
Az útvonal nagyon érdekes volt, a másnapi városnézésnél tűnt fel, hogy erre is futottunk, itt is jártunk már, szóval Pozsony elég sok érdekes részét sikerült befutni.
Utólag tisztán látszik, hogy megint 16-nál fogytam el, onnantól hirtelen fél-egy perccel lassabb ezreket kezdtem produkálni. Ráadásul a végén még oda-vissza átfutottunk egy hídon is. Az utolsó pár kilométer már nagyon szenvedős volt, alig vártam, hogy beérjek a célba. A hídon jelezte az óra a félmaratont (21,1km) és akkor már 2:15-nél jártam, és igen, basszus, csalódott voltam. Három éve tartottam már ott, hogy saját edzésterv szerint edzve, gyakorlatilag az álmomból felébresztve is futottam 2:15-ös félmaratont, és most is ugyanott tartok. (Néhány ismerősöm megjegyezte, hogy de három évvel idősebb is vagyok…)
Befutottam a célba, begyűjtöttem az ajándékokat, érmet, befutópólót.
Délután elmentünk szavazni, meg egy kicsit várost nézni. Másnap délelőtt is a várost jártunk, aztán délután hazaindultunk. Pozsony nagyon tetszett, gyerekkoromban jártam ott utoljára, de nem emlékeztem rá, a tavalyi éjszakai futáson meg sötét volt.
Az viszont teljesen világos, hogy át kell értékeljem a versenyzéshez való hozzáállásomat. Én már valószínűleg nem fogok félmaratoni egyéni csúcsot futni. Ha egy év edzővel edzés nem volt erre elég, akkor nem tudom, mi kell még. De akármi is az, nem éri meg.
Még szerencsét próbálok május végén 7 km-en Tiszakécskén (csak el ne nézzem a rajt időpontját…) És gondolkodom a Női Futógála 5 km-én is, mert szép az érem, amit idén adnak, aztán lesz, ami lesz.