Jó minőségű, vastag papírból készült útvonalleírást kaptunk, az egyik oldalán térképpel, ez mindenképpen előny, nem ázik el az ember kezében. Információ mondjuk lehetett volna több is rajta, nem volt szintvázlat, résztávok km-ben, csak az útvonal leírása jelzésekre alapozva.
Én (és sokan mások) rögtön ott elvéreztem, hogy a „rajtból a Nagy-rét felé indulunk el a kék sáv jelzésen”… a Budaiban kevésbé járatos emberként azt mondom, egyszerűbb lett volna azt írni, hogy a Gyermekvasút állomása felé, az legalább odalátszott, és kb. mindenki tudta volna, hogy akkor merre is. Így elkerülhető lett volna az a majdnem másfél km-es bemelegítés, amit a rossz irányba indulva tettünk meg. Én is csak azért világosodtam meg, mert a szembejövők szóltak, hogy alighanem a másik irányban vagyunk… Na nem baj, a lelkesedés töretlen, az idő szép, akkor csapjunk bele, ezúttal a helyes irányban.
Lendületesen gyaloglós, lejtőkön belekocogós túrát terveztem, elég jól tudtam tartani a tempót. Szerencsére sikerült letöltenem tracket, mert a jelzésváltások sehol sem voltak kiszalagozva, még ott sem, ahol az itiner kifejezetten említette. A kék körön például volt egy V alakú visszafordító, na ott soha nem jöttem volna rá az óra nélkül, hogy nem egyenesen kell továbbmenni.
Főleg kódfelírós ellenőrző pontokra volt alapozva a túra, egyetlen frissítőponttal. Némileg csalódás volt, hogy a „frissítőpont” egy müzliszelet, és egy nagy kanna víz vételezési lehetőségéből állt, de legalább nem vesztegettem el sok időt a frissítéssel.
Nekem az útvonal tetszett, szerencsére kevés városi szakasz volt benne. Volt egy nagyobb kapaszkodó a Remete-hegyre, utána hosszabb lankás szakasz következett, lehetett kocogni. Az erdőben nem is voltak sokan ahhoz képest, hogy négynapos ünnep van, főleg fiatalokból álló csoportokat értem utol, itinerrel a kezükben.
A túra második felében azért már kezdtem fáradni, de még fel kellett kapaszkodni az Újlaki-hegyre, nem is tudom, mi volt rosszabb, felmenni, vagy utána leereszkedni azon a meredeken a sárgán. Itt már eléggé éreztem a combizmaimat, előrevetítve a másnapi izomlázat, de hát ez van, elszokik az ember tőle, nekem meg most minden téren újrakezdős szakasz van…
A célban kicsit sorba kellett állni az oklevélért. Az ellátmány egy asztalon volt, igazi csináld magad fajta, mindenki kenhetett magának kenyeret, keverhetett szörpöt, ez nekem kicsit fura volt, azért máshol általában van valaki, aki kínálja. Nem is ettem semmit, csak egy szörpöt ittam.
A TTT honlapján írt véleménnyel mindenesetre egyetértek, elég fapados túra volt, drágán. Szerencsére pont a kiakasztó dolgok engem nem érintettek meg annyira, mindig viszek annyi vizet, ami a túra végéig elég, mert tudom, milyen szomjasnak lenni. A hiányzó szalagozás sem zavart annyira, mert a track pontos volt, így útközben nem tévedtem el. A müzliszeletet megettem, és amíg sorba álltam az oklevélért, addig a szendvicsemet is, így nem kellett semmi a terüljasztalkámról sem. Amúgy sokan a szomszéd lángosozóban pótolták az elégetett kalóriákat, egy pillanatra majdnem én is kísértésbe estem.
Úgyhogy alapjában véve pozitív élmény volt nekem ez a túra, elég jó tempót is mentem (5,3 km/h), szóval elégedett vagyok.