A házunk melletti réttől azóta már messzire elfutottam, képletesen és szó szerint is. Nagyjából 2600 km-re… Mit is jelent nekem a futás? Sok mindent… Hírhedten rosszul tűröm a stresszt és a feszültséget (nem véletlenül hív a családom sárkánynak…) ebben rengeteget segít. Kimegyek futni, útközben szépen rendet rakok a fejemben, átgondolok ezt-azt. Fizikailag meg, gondolom ezt nem kell bizonygatnom senkinek. Elég annyi, hogy a hétvégén döbbentem rá, amikor a Népszigeten futottunk, hogy távban többet le tudok futni most, mint tizenévesen aktív sportoló koromban. Ez még akkor is szép, ha hozzátesszük, hogy annak idején nem futó voltam, hanem kajakos, és a tempóm is gyorsabb volt a mostaninál.
A kezdetek óta fokozatosan fejlődök szép lassan, javul a tempóm, csökken a pulzusom. A heti 3-4 edzésnek így is van eredménye, hogy nem sok tudomány áll mögötte, mivel edzőm nincsen, a pulzuskontroll nem az én világom, előre beépített edzésterveket meg csak az első évben csináltam, amikor totális volt a tanácstalanságom, hogy merre hogyan.
Próbálom összerakni innen-onnan azokat az edzéseket, ami nekem jó, és örömmel csinálom. Összességében az a fontos, hogy legyek eléggé kitartó ahhoz, hogy rendszeresen csináljam, elég laza, hogy gyorsan tudjak változtatni, ha kell (mindig legyen az embernek „B” terve…), aztán a többi meg már jön magától.
Hogy miért nem tudok megmaradni a kellemes komfortzónámban, és miért próbálok mindig egy kicsivel túllépni rajta, az jó kérdés… úgy látszik, engem ez visz előre.