Én okoztam némi zavart az erőben, mert eredetileg 16 km-re neveztem, csak pár napja módosítottam 8-ra, így én is kék rajtszámot kaptam, mint a 16-osok. A pálya két 8 km-es körből állt, nagy várakozással néztem elébe, meg voltam győződve róla, hogy szép lesz, még a telefont is elvittem magammal, hogy alkalomadtán készíthessek pár fotót.
A 8 km rajtja 5 perccel a 16 km előtt volt, sikerült is az első (és a nap folyamán nem az utolsó) rendezőre frászt hoznom, aki az út széléről kiabált, hogy kék rajtszám, kék rajtszám! Talán jobb lett volna, ha körbeszólnak, hogy van egy átnevező, vagy adnak másik rajtszámot, vagy akármi, mert ők sem tudták, mi van, és az emberek legtöbbje azt hitte rólam, hogy teljesen hülye vagyok, és alapvető információkat sem vagyok képes felfogni :)
Az első km során befordultunk az erdőbe, volt egy hosszabb keskeny, egyszemélyes szakasz, ha érdekelt volna az időm, azt hiszem, nyűgös lettem volna, hogy nem lehet haladni, főleg, hogy feltartottuk a 16 km-es mezőnyt is. De szerencsére nem érdekelt, milyen idővel érek célba, így nyugodtan kapaszkodtam libasorban a többiekkel. Később kiértünk egy szélesebb ösvényre, azon mentünk majdnem végig. Igazából nem tudom, mi lehetett, talán a Kalandparknak valami kerékpárútja, vagy valamilyen formában a Kalandparkhoz kötődő szakasz. Mással nem tudom magyarázni, hogy ezen a pazar szépségű környéken hogyan lehetett kiválasztani egy ilyen semmitmondó útvonalat. Erdő végig, féltávig erős emelkedő, amin én csak gyalogolni tudtam, de ahogy néztem, a mezőny jó része szintén. Féltávnál volt egy frissítő, onnan meg csapatás lefelé. A tetőn majdnem csináltam egy fényképet, de aztán lemondtam róla, az út szélén az embermagas gaz nem mutatott jól.
A cél előtt volt egy kis zűrzavar, az előttem futók visszafordultak, hogy szerintük ez már a második kör, pedig nem az volt, itt is elvesztettem némi időt, de nem számított. Futótársaim körében nehezen ült el a felháborodás, még a célban is ez volt a téma.
Én majdnem megünnepeltettem magam, mint az első célbaérőt 16 km-en, de aztán sokadszorra is sikerült tisztázni, hogy átnevező vagyok, nem nyomtam le lazán az egész mezőnyt :)
Maga a futás jólesett, talán simán ment volna a két kör is, de nem baj, hogy nem kockáztattam. A célban volt mindenféle jó, ettem narancsot, sós ropit, kaptunk dobozos üdítőt. Amíg az útitársaimat vártam, láttam, hogy a többiek sorba állnak valamiért, kiderült, hogy egyedi érmet is osztanak.
Hazafelé csináltam pár képet a Hámori-tónál, nem fér a fejembe, miért nem vitték el a versenyt Lillafüred látványosabb és szebb részeire, nyilván bonyolultabb lett volna megszervezni, de ez így olyan semmilyen volt, nem hiszem, hogy megérné visszajönni még egyszer.