Korábban gondolkoztam azon, hogy hétvégén lefutnám a Két Híd Futást is, mert nagyon szimpatikus kis eseménynek ígérkezik. De a józan ész azt súgja, hogy majd jövőre, most inkább ne terheljek ennyit hirtelen. Lehet, hogy bírnám, de nem szeretnék kockáztatni.
4 hét múlva Riska Minimaraton, az is igen közel van. Néztem a tavalyi 10km-es edzéstervet az utolsó hetekre, olyanok vannak benne, hogy 14x400, 8x800, 8x1000… Jesszusom… Amíg nem muszáj, addig nem szeretnék 400-as pályára menni, tehát amíg világos van, megmaradnék a parknál, meg a patak mellett. Lehet, hogy így nem fogok olyan ütemben fejlődni, mintha keményen nyomatnám a résztávokat, de igazából miről is szól ez? Hogy csináljam rendszeresen, és lehetőleg örömmel. A résztávok helyett ott van a park emelkedője, meg a fartlek, az a múltkor nagyon bejött.
És, őszintén, az én szintemen a fejlődésnek tényleg csak önmagammal szemben van jelentősége. Ha az időm jobb lesz, mint tavaly, örülni fogok. Úgy érzem, hogy a versenyeken kifutom magamból amit tudok, de azért így sem veszélyeztetem a korosztályos dobogót… Akkor legalább csináljam úgy, ahogy nekem meg a családnak a legjobb.
Tavaly nagyon jól jöttek ezek az előre megírt edzéstervek, mert még kevés tapasztalatom volt abban, hogy mennyit bírok és mennyit szabad. De mostanra már azért kialakult, hogy milyen lehetőségeim vannak, merre szeretek menni, hogyan tudom a legoptimálisabban megoldani.