A mostani egy egészen más nap volt, mondaná Micimackó, hobbifutóként csak azért mentem, hogy élvezzem a futást, és összekötöttük egy kis anya-lánya városnézéssel is. Pénteken érkeztünk, az esős idő ellenére sétáltunk az óvárosban és a várban is, ettünk a kedvenc éttermünkben, csináltunk sok fotót, jól éreztük magunkat.
Szombaton az eső miatt a rajthoz csak az utolsó pillanatban mentünk le, nem is kellett sokat várnom az indulásra. Próbáltam lendületes, de még jóleső saját tempót tartani, igyekeztem nem beragadni senki mögé. A megszokott útvonalon mentünk, a vár alatti alagútig párszor eszembe jutott, hogy két éve itt az 5:30-as iramfutókkal tudtam tartani a lépést, nehéz volt eldönteni, hogy ez most milyen érzés. Igazából most sem vettem teljesen lazára, igyekeztem kihozni magamból annyit, amennyit tudtam ahhoz, hogy azért ne fussam el és ne álljak fejre. Így tényleg élveztem is a futást, nézelődtem. Kicsit kevesebb szurkoló volt az eső miatt, mint két éve, de azért akadtak így is. Hangulatos volt az óvárosi rész, szép öreg házak, macskaköves utcák, emiatt szeretem főleg a pozsonyi futásokat.
A hídon futottunk át, amikor a kellemetlen hűvös szélben egy férfi megpróbált belebújni egy esőkabátba, néztem egy ideig, amint trükközik vele. Pont akkor értem utol, amikor sikerült áthúznia a fején, lendületből lehúztam neki a hátán, hogy segítsek, meglepett hangon megköszönte. A kis közjáték feldobott, fel is gyorsultam rögtön. A parkban megpróbált elmenni mellettem egy lány, gondoltam, ez mégis csak egy futóverseny, nem engedtem, meccseltünk kicsit, aztán elém vágott, és lelassított. Pont jött egy bal kanyar, belső íven visszaelőztem, aztán ott hagytam, na azért… A erőbeosztásra nem lehetett panaszom, a 9. kilométerem lett a leggyorsabb, 6:03-as átlaggal.
Mivel addig egyetlen ezrem sem lett 6 perc alatti, nem is kellett rágörcsölnöm az órán belüli eredményre, azért még a célegyenesben belehúztam, aztán bent is voltam a célban. Az órám szerint a táv 10,31 km volt, és az időm 1:04:47, ami 6:17-es átlagot jelent. (Hivatalosan 1:05:33, ez nem tudom, hogy jött ki, én a rajtnál indítottam az órát, és a célban állítottam le.) A korosztályomban 35. lettem, a két évvel ezelőtti eredményemmel 17. lettem volna, most őszintén, van jelentősége?
Az biztos, hogy sokkal jólesőbb futás volt ez, és még így sem érzem azt, hogy ellazáztam volna. Kevesebb vagyok-e most, hogy nem szállok harcba az egyéni csúcsokért? Hány éves korig van egyáltalán értelme hajszolni őket?
Az élmény az enyém, érmet mindenki kap, az életemet nem uralja el a heti három futóedzés, így jut időm másra is, bicajozni, evezni, kertészkedni, túrázni. Vannak ezen az oldalon pozitív dolgok bőven, mégis, az elengedés azért nehéz.
Városnézős képek