Első nap reggeli után elmentünk várost nézni, és talpaltunk 9-4-ig. Elég vegyes érzelmekkel kezdtem futáshoz öltözni ezek után, de úgy voltam vele, ha azonnal nem indulok el, akkor soha. Kinéztem egy útvonalat a szállástól a Moldva partra, ott szépen lehet futni, mindenhol van hely a gyalogosoknak. Sőt, a rakpart egy része is sétaút, nagyon barátságos város. Elfutottam a Légió hídig, azon át a túlsó oldalra, majd vissza. Magam is meglepődtem, hogy elvileg hullafáradt vagyok, és reggel óta nem ettem, mégis könnyedén ment a futás, jól is esett, és a végén simán úgy éreztem, hogy tudnék tovább is menni, ha kellene. Vagy 4 perccel jobbat futottam, mint itthon… Másnap meg hasonló előzmények után ugyanezen az útvonalon egy kicsit még jobbat…
Értetlenül állok a jelenség előtt, elvileg ami más volt, az mind csak nehezítő körülmény… vagy ennyit számít az ismeretlen hely, a környezetváltozás, a levegőváltozás?