Igazából arra kellett rájönnöm, hogy a terepen sokkal jobban érzem magam, jobban elmegy az idő, jobban pörögnek a kilométerek… igaz, egyedül voltam, lehet azért is nyűglődtem többet. De legalább gyönyörű idő volt, sütött a nap, a Duna nekem mindig nosztalgikusan szép látvány. 20 km lett a vége, 2 óra 10 perc alatt.
Tegnap pedig egy igen érdekes emberkísérletet próbáltunk ki Gáborral. Mostanában foglalkoztatja a pulzuskontrollos edzés, így azt találtuk ki, hogy futunk 20 km-t pulzuskontrollal, aztán még 10-et 7 perces tempóban. Az biztos, hogy nagyon tanulságos nap volt. Még sosem futottam ilyen lassan, kezdőként sem. Azt éreztem, hogy a keringésem alig van terhelve, viszont a szokatlan mozgástól a lábam azért fáradt. Arra előre számítottam, hogy időben nagyon el fog húzódni, így vittem 1,5 liter limonádét, meg egy energiazselét, amit 15 km-nél megettem. 20-nál kevésbé voltam fáradt, mint 20 km rendes futás után, de mivel már 3 órája úton voltunk, már nem sok tartalékom maradt. Ekkor elkezdeni futni… hát kevés alkalom volt, amikor ennyire megszenvedtem a futást. Igaz, a 4 óra 20 perces végeredmény egy órával több, mint amit valaha is futással töltöttem, még ha az eleje nem is volt egyenletes.
Igazából értelme fogalmam sincs, mennyi volt… ezekhez a dolgokhoz már szakember kellene, a pulzuskontrollhoz meg bemért zónák, legalábbis szerintem. De azt kipróbálni, hogyan esik egy 4 óra feletti edzés, arra tökéletesen jó volt. És elméletileg még zsírt is égettünk :)