Most megint jöhetek azzal, hogy álmomban sem gondoltam volna, pedig tényleg nem gondoltam. Titokban reménykedtem, hogy azért jobbat futok, mint tavaly (41:12), de tudtam, hogy nem lesz könnyű, mert a tavalyi sem volt éppen rossz időeredmény. Csináltam is egy kis táblázatot 5:50-es tempóra, a rajtnál beálltam a zóna elejébe, aztán csak mentem, ahogy bírtam. Már 2 ezernél több mint egy perccel jobb voltam a tervezett időnél, pedig akkor még előzgetni is kellett bőven. Végig tudtam tartani a tempót, különösebb mélypontom sem volt, mire felocsúdtam, már benn is voltam a célban. De azért kifutottam magam rendesen, nem nagyon mertem (tudtam) gyorsítani sem tovább, mert végig 96%-os pulzust mutatott az óra.
Klassz lendületes verseny volt, és hogy 40 perc alatti idő lett, az különösen nagy öröm a számomra. Ilyenkor látni azért, hogy megéri a munka, amit a futásba belefektetek. Mert nekem sikerélmény, hogy 2103 nő közül a 306. lettem, a 30 fő velem egy évben született közül pedig a 3. Ilyenkor azért értelmét nyeri valahogy az egész. Kellenek az ilyen napok (is).