Először is elgondolkodtam azon, hogy távban meddig érdemes nekem elmenni. 40 elmúltam, mögöttem van jó sok mozgás nélküli év, igaz viszont, hogy egészséges vagyok és normál súlyú. Sportoló koromból még emlékszem, mivel jár egy hosszú futás, már annyira mindenképpen, hogy nem úgy működik, hogy le akarom futni, és akkor lefutom. A futást hosszú távon tervezem, életmódváltásként, nem egy pillanatnyi dicsőségért, hogy letudtam az xx távot, pipa, lapozzunk.
Ezen töprengések után úgy gondoltam, hogy legyen akkor a félmaraton a fő célom, azon belül meg elfutogatok kedvemre. Akkor meg nem ráérek fokozatosan fejlődni?
Az első 5 km-t 37:31-el futottam le, ami 7:30-as átlag. Innen kezdtem, és nincs is értelme összehasonlítani magamat bármi mással, mint ezzel.
Először az 5 ezres időmet faragtam le 30 perc közelébe, utána emeltem a távot 10-re, majd a 10 ezres időmet 1 óra alá. Azután kezdtem a távot a félmaraton felé emelni. Azt is fokozatosan, kb. 1200 lefutott km után vállaltam be a félmaratoni távot az egyik edzésen. (Versenyen még a mai napig nem futottam félmaratont)
Egyáltalán nem bántam meg, hogy türelmes voltam. Amióta futok, egyszer voltam megfázva, és két, pihentetéssel aránylag gyorsan elmúló problémám volt. Most már lassan másfél éve futok heti háromszor, és élvezem. Jót tesz nekem fizikailag, lelkileg, mindenhogy.
Eddig 6-10 km-es versenyeken indultam, és ezután is ilyenekben gondolkodom. Például érdekes lehet, hogy a tavalyi Riska minimaratonon futott időmet vajon meg tudom javítani? Majd ha úgy érzem, készen állok a félmaratonra, választok valami szimpatikus versenyt magamnak. De az is lehet, hogy saját hagyományt teremtek, és március 15-én jövőre is megcélzom a Naplás-tavat egy magán-félmaratonra, ki tudja…
Közben futok síkon, dombon, terepen, és fejlődök a magam tempójában. Tavaly még 10km volt a „hosszú”, idén bőven futottam már többet is, és számomra a leginspirálóbb az, amikor összehasonlítom az ugyanott futott időket, távokat, hogy hová lehet eljutni, ha az ember rendszeresen csinál valamit.
„Cél nincs. A cél: az út.”
Paul Géraldy