„MI AZ A SZÉNÁS KÖR?
Egy egyéni körtúra, ami végig jelölt turistautakon halad a Budai- és Pilis-hegységben.
Leginkább egy teljesítménytúrához hasonlítható, a különbség annyi, hogy itt nincs kitűzött rajt, hanem mindenki egyénileg, az általa megválasztott időpontban indulhat és teljesítheti, futva vagy gyalogolva.
Két különböző hosszúságú és nehézségű távot terveztünk (31 ill. 75 km), hogy mindenki saját felkészültsége alapján választhasson.
Önellátó esemény, ami azt jelenti, hogy a teljesítőnek magának kell biztosítania a túra ideje alatt szükséges étel és ital mennyiséget.
A Kör az ellenőrző pontokon kihelyezett QR-kódok leolvasásával teljesíthető.”
Ez remek vasárnapi programnak ígérkezett, így az előre kinyomtatott itinerrel, és az az órára letöltött track-el felszerelkezve 8 óra körül el is indultam Solymárra, a rajthoz. Az első QR kód a Művelődési Ház ablakában van kihelyezve, a leolvasás után indul az óra.
Solymárról ismerős úton, a vár felé indultam el, de a vár alatt elhaladva a Paprikás-patak mentén kellett továbbmenni, majd végig a Jegenye-völgyön. Erre még csak egyszer jártam eddig, eleinte nem is volt ismerős, csak később lett olyan érzésem, mintha már láttam volna a homokkő sziklákat. Kellemes séta volt a hűvös erdőben, el lehetett volna tölteni több időt is ott, mert voltak mindenféle kitérők a vízesésekhez, de így az elején még nem akartam az időt vesztegetni. Meglepően gyorsan haladtam, pedig megálltam a vár alatti mosdónál, és később egy benzinkútnál is.
Remeteszőlősön volt az első ellenőrző pont, a Polgármesteri Hivatal mellett egy farönkön. Az árnyékban kicsit nehezen látta a telefon a kódot, rá kellett világítani, hogy leolvassa. Ittam egyet a zenélő kútnál, ami hálából lejátszott egy etűdöt. Megcsodáltam az Örkény emlékfülkét és a Könyvmegállót, majd továbbindultam a Nagy-Kopasz felé.
Kellemes, emelkedős séta következett. Más túrázókkal nem nagyon találkoztam útközben, vagy az útvonalválasztás ennyire szerencsés, vagy a beharangozott záporok és a fülledt meleg tartotta távol az embereket. Meg is lepődtem, amikor a második ellenőrző pontnál három-négy, láthatóan ugyanezen a túrán lévő másik hölgy küzdött a kódleolvasással. Itt legalább öt percet egerésztem én is, mire megkerestem a fűben az alternatív kódot, és sokadik kísérletre legalább azt sikerült leolvasni.
Tovább felfelé, megfogadtam az itiner tanácsát, és felmásztam a Csergezán Pál kilátóba is körülnézni. Szép, tiszta idő volt, messzire el lehetett látni, mindenképpen megérte a kitérő. Csergezán Pál festményeit amúgy is imádom, már csak azért is.
Újra felfelé, ezúttal a névadó Nagy-Szénás volt a következő célpont. Nagykovácsiban ittam egy kék kútnál, és megettem a benzinkúton vett MIG-21 energiaszeletet, gondoltam, ha valamikor jól jöhet, az most lesz, ezen a szakaszon. Meglepően finom volt, és tényleg szárnyakat adott, különösebb nehézség nélkül feljutottam. A csúcson pár fotó, és a megkönnyebbülés, hogy innen már tulajdonképpen csak lefelé kell menni a solymári célig.
A Turistaház emlékfalánál volt a harmadik kód, ezt szinte röptében olvasta le a telefon. Innen már csak lesétáltam Solymárra, itt kezdtem elfáradni, bár volt egy olyan érzésem, ha kicsit leülnék pihenni, azért újra erőre kapnék. Pár kilométerrel a cél előtt úgy voltam vele, nem érdemes már megállni, bár egy barlang jelzés az erdőben elgondolkodtatott. Aztán mégis kihagytam a kitérőt, és nemsokára beértem Solymárra. A Művelődési Házig még meg kellett küzdeni pár napfényes és tűzforró utcával, aztán 6 óra 42 perccel a rajt után leolvastam a cél kódját.
Az első napra való tekintettel egy rendező várta a célba érkezőket éremmel és apró ajándékokkal.
Nekem nagyon tetszett az útvonal, többnyire tényleg kevésbé frekventált helyeken vezet, alig találkoztam más túrázókkal, és szép helyeket láttam. Az idővel szerencsém volt, az előző napi eső miatt nem volt por és sár sem, a napon mondjuk meleg volt, de hát nyár van.