(Hozzá tartozik az összképhez, hogy nyár elején szedtem egy Nemmondomkianevét cseppet, mert az izom- és ízületi fájdalmaim után való nyomozás során kiderült, hogy Hepatitis E-re pozitív vagyok. Ez amúgy egy hosszú és tanulságos történet a magyar egészségügyről, de most nem ez a célom, hogy ezt megosszam, úgyhogy nem is teszem. Több orvos egyöntetű véleménye szerint a Hepatitis E nem okoz izom és ízületi fájdalmakat, talán az a számlájára írható, hogy nem bírtam a terhelést. A lényeg, hogy a hivatalos orvosi protokoll szerint nem kell kezelni… Hát én mégis kezeltettem, és lehet, hogy lassan, de annak érik be az eredménye. Ha nem a Hepatitis E-t, akkor valami más, ismeretlenül maradt okot sikerült telibe kapnia a Nemmondomkianevét cseppnek. Vagy mindkettőt… Azok után, hogy év elején már nem tudtam edzés után rendesen lenyújtani a fájdalomtól, vagy simán csak leguggolni, most tökéletesen jól vagyok, nem fáj semmim, 10 évvel fiatalabbnak érzem magam. Kicsit félve vagyok optimista, mert olyan régóta csak visszafejlődtem, de most történtek bizakodásra okot adó dolgok.)
A konkrét felkészülésre nem volt sok időm. Nyáron főleg az otthoni 5 km-es körömet futottam, ha jobban ment, akkor 33 perc körüli időt értem el, amikor nem ment jól, akkor 36-ot… elég nagy volt a szórás. Ezen kívül főleg 10 km alatti távokat futottam, 6-ot, 8-at, mikor merre sikerült menni. Mellette jártam a konditerembe heti kétszer, alkalomszerűen bicajoztam, úsztam, kajakoztam. Hétvégente tettem pár futókirándulást is a környéken.
Három héttel a verseny előtt futottam egy 12 km-es „hosszút” a parti gáton 6:31-es átlaggal, amivel tökéletesen elégedett voltam. Utána úgy hozta az élet, hogy két hétvégén bejött két 24 km-es túra, azokból próbáltam úgy kihozni a legtöbbet, hogy annyit futottam közben, amennyit csak tudtam. Az első után brutál izomlázam lett, a másodikat egész jól megúsztam, igaz, megpróbáltam az összes trükköt, amit olvastam a megelőzésről. (BCAA, glutamin, nyújtás, szénhidrátpótlás, ráolvasás stb.) Ezek ugyan túrák, de azért szerintem sokat számítanak, mindkétszer 4 óra 40 perc körüli idővel értem be. Ennyi idő alatt az ember sokat tapasztal arról, hogyan tudja mozgósítani az energiáit, amikor fáradt.
Szerdán az „átmozgató” 4 km is jól ment, még egy 6:01-es ezret is behúztam, azon úgy őszintén meglepődtem.
A versenyre elméletileg minden összeállt, csodálatos futóidő volt, ideális hőmérséklet, profi szervezés, szép környezet. Valahogy mégis nehezen melegedtem be a versenytempóba és -hangulatba. Titokban 6:20-al kezdődő átlagtempóval szerettem volna befutni, nagyon betett a morálomnak, amikor a 4. km csak 6:43 lett. Kicsit itt elengedtem a dolgokat, jó, hát akkor fussunk, lesz amennyi lesz. Elkezdtem nézegetni inkább a tavat meg a környéket, tényleg nagyon szép látvány. Félidőnél kicsit sajnáltam, hogy nem a 7 km-t választottam mégis, nehezemre esett még egy körre elindulni. 8 és 11 km között voltam a leglassabb, igaz, itt frissíteni is megálltam. Utána meg akart előzni egy versenytárs a korcsoportomból, és az kicsit felrázott. Nagyon-nagyon nehezemre esett, de visszaelőztem, és bár jó sokáig közel futott hozzám, a célig nem tudott már befogni.
1 óra 33 perccel értem be, az 6:39-es átlag. Amennyit szerettem volna, annál lassabb, de idén olyan sokszor még az 5 km sem ment ennyivel, úgyhogy semmi okom elégedetlennek lenni. Korosztályban 6. lettem, ha nagyon-nagy csúcsformában futok, lehettem volna 4. is, így igazából ez is mindegy 😊
Maga a verseny nagyon szimpatikus és profi volt, dacára annak, hogy mai viszonylatban olcsónak számított (3000 ft volt a 14 km-re a nevezés). Mindenképp ajánlom, és lehet, hogy én is jövök még, sosem lehet tudni.