április 8: Pozsony 10 km
május 6: Salzburg félmaraton
május 20: Tiszakécske 7 km
Igazából nagyot futni Tiszakécskén van esélyem, aránylag (nem teljesen) sík pálya, van benne lehetőség. Pozsonyban szeretnék esetleg jobbat futni, mint tavaly, Salzburg az inkább érdekes lesz, egy szintes félmaratonon nem hiszem, hogy veszélyben forogna az egyéni legjobbam.
És utána úgy tervezem, hogy be is fejezem az egyéni csúcsok után futkosást, minden további versenyen az élmény miatt veszek részt.
A téli felkészülés fizikailag jól sikerült, nem voltam beteg, nem hagytam ki, mégis ez volt életem legnehezebb tele futós szempontból, és nem hiszem, hogy még egyet végig tudnék csinálni. Azt hiszem, nem is akarok. Nem motivál az egyedül futás a patakparton, az egyedül versenyzés sem, és képtelen lennék még egy télen át heti kétszer 5:30-kor kelni, és futni menni a fagyban, sötétben. Sajnos ez az évem úgy alakul, hogy sokkal több a stressz, mint eddig bármikor, meg is látszik a látszólag ok nélkül hullámzó teljesítményemen.
Csonti edzései nagyon jók, szeretem is őket, de az utóbbi hónapokban egyre erősödik bennem az érzés, hogy nem ezt akarom csinálni. Túrázni szeretnék. Bicajozni szeretnék. Futni szeretnék, ott, ahol akarok, és annyit, amennyit akarok. Folytatni szeretném a konditermi edzéseket, legfeljebb nagyobb hangsúlyt fektetek a kardio részére, nem úgy, mint most. (Heti három futás mellett úgy érzem, megvan az elegendő kardio…)
Próbáltam évekig céltudatosan, most szeretném elengedni a dolgokat, és csak úgy csinálni.