Idén viszont úgy tűnik, hogy ideális szombati elfoglaltság „letekerni a tóra”, főleg, hogy nemrég megtaláltam Káposztásmegyer és Dunakeszi között a kerékpárosbarát átvezető utat. Igen, még mindig nem szeretek forgalmas úton menni…
Vácig ismerős az út, onnan pedig Rád, Penc és Keszeg, amit már a bánki kirándulásaim során szoktam érinteni, onnan már sima ügy. Gyönyörű szép az idő, a természet harsogóan zöld a sok esőtől, az ég égszínkék, érik a búza, pipacsok… Tényleg csodaszép minden. Pencen volt valami megérzésem, megálltam pihenni, leültem egy padra egy kicsit, az 5. számú kocsmahivatal és a posta között.
Penc után megláttam az utat valahol fenn a dombtetőn kanyarogni, hát jesszus… Később néztem a logot, 17 percig tekertem fölfelé, azt hittem kiköpöm a tüdőm, háromszor tűnt úgy, hogy ez már a teteje, de mégse… Ezek után a bánki dombon feltekerni az utcánkig móka és kacagás volt…
Keszegtől már eseménytelenül, ismerős úton mentem, az egyetlen negatívum a nagyon rossz minőségű út volt, de a táj egyre szebb, ez már Nógrád megye, még a levegő is más…
Bánkon szépen feltekertem a házunkig, azon az emelkedőn, amin kezdő bicajosként mindig toltam, hát igen, változunk…
3 óra 24 perc alatt értem le, érdekes módon így is 65 km-re jött ki a távolság. Az idő mindegy is, mentem városban is, meg kerékpárúton is, haladni egyiken sem lehet különösebben jól. De nem is az volt a lényeg, hanem az élmény :)
Másnapra futást terveztem, a szokásos 16 km-es körömet. Idén még csak egyszer futottam ezen az útvonalon, március végén, számítottam rá, hogy most nehezebb lesz a terep. Azóta kinőttek mindenféle növények, sár is volt néhol, meg jó meleg is. Korán terveztem felkelni, de persze nem tudtam, csak 9-kor tudtunk elindulni. Férjem elkísért a „telkes” montival, legalább odaadhattam neki a kulacsot (amit Rétságon egyszer újra is töltött egy kedves idős pár kertjében), és csinált helyettem pár fényképet a blogba.
Az első négy km-en minden bajom volt, jó fáradtnak éreztem magam még a tegnapi bringázástól. Éreztem, hogy ez most inkább küzdelem lesz, és az is volt. Kárpótolt érte a környék, a Börzsöny látványa, és hogy megint itt futhatok. Tényleg szeretem ezt a helyet.
Hazafelé Rétság mellett egy idősebb bácsira ráköszöntem, hogy jó napot, visszaköszönt, hogy szervusz, hát, bearanyozta a napomat :)
Jó sportos hétvége lett ez így, nem is biztos, hogy gyakran megismétlem majd, de bármi előfordulhat még. Azért hazafelé jólesett autóval jönni :)