Próbáltam inkább többször menni kevesebbet, az idő nem foglalkoztatott egyáltalán, eleinte bőven 7 feletti ezreket futottam, 37 perc kellett a szokásos 5 km-es körömhöz. Aztán úgy szeptember közepe felé elkezdtem fejlődni, számomra ugyanolyan érthetetlen módon, ahogyan az eddigi kb. három évben nem… Sorra futottam a „pályacsúcsokat”, 8 és 11 km-en is megfutottam a legjobbat az utóbbi néhány hétben. (2018 óta mérem ezeket az útvonalakat, amióta itt lakunk)
Aztán lehet, hogy megint belefutok abba, amibe eddig, hogy egyszer csak megáll, de most hátha nem… azt nem gondolom, hogy a 2015-2017 között futott bármelyik egyéni legjobban veszélyben lenne, de mégis felemelő érzés végre egy kis sikerélmény.
Az idei (hagyományosan egy) versenyemnek a Rácalmási szigetfutást választottam. 11 km-re neveztem, főleg azért, mert szép a vaddisznós érem :) A nevezéskor még csak annyi volt a terv, hogy lefussam, aztán, ahogy kezdett kicsit jobban menni, igyekeztem jobban rákészülni, többször is lefutottam a távot, sőt, kétszer a 15-öt is. Heti háromszor, de volt, hogy négyszer is kimentem, mellette még a heti két konditermi edzés is megvolt.
Három nappal a verseny előtt kiírta az órám, hogy csúcsformában vagyok, hát igen jól jött ki a formaidőzítés, az önbizalmamnak mindenesetre jót tett.
A szigetfutás napján csodálatos, napos idő volt, igazi futóidő. A rajt után volt némi emelkedő a pályában, ennek ellenére az első két kilométerem 6 perc alatti lett, vitt a lendület a többiekkel. Igyekeztem tartani egy lendületes tempót, 6:12 – 6:18 közötti átlagokat mentem egészen 9 km-ig, ami jóval gyorsabb, mint amit egyedül, otthon tudok. A pálya nagyon szép volt, tudtam volna pár jól sikerült fotót is készíteni, de ez most nem erről szólt. A sziget hasonló ahhoz, mint amilyen Érden van, ártéri erdő, jól futható földúttal. 9 km-nél esett szét egy kicsit a mozgásom, itt megálltam egy frissítőnél is, valami narancssárga színű dolgot ittam, amit izoitalnak véltem, de teljesen vízize volt.
A 11. km-re még felszívtam magam, azt is behoztam 6:14-re. Sokkal könnyebben ment, mint tavaly a tatai verseny, azon eléggé szenvedtem a második körben, itt egyáltalán nem. A cél előtt még volt egy elég nagy emelkedő, az már nagyon nem esett jól. Megkaptam a vaddisznós érmet, később néztem, hogy igen egyedi farkincája van, mint egy rókának 😊
A hivatalos időm 01:08:58 lett, ami 6:12-es átlagot jelent. Ezzel teljes mértékben elégedett vagyok, már közel három éve nem is reménykedtem hasonló eredményben, nagyon boldog vagyok, hogy most sikerült.