Az abláció után új időszámítás kezdődött, de ez ugye október környékére tehető, az év szempontjából már nem nagyon lehetett a világot megváltani. Azt viszont kitaláltam, hogy legyen a december a legjobb hónapom az idén. Nem volt magasan a léc, a március volt kerek 80, ennél kellett többet teljesíteni. (2015-ben volt 169 km-es hónapom is, ezt csak úgy érdekességképpen...) December elsején indítottam egy 6 km-el, nagyon elégedett voltam, de aztán összeszedtem egy felsőlégúti nyavaját, és 12-én is még csak 6 km-em volt. Ekkor elkezdtem gyűjteni a kilométereket, nagyon kitartóan, de nem túl gyorsan. Ismét a 7 perces ezrekkel küzdöttem, de ez most nem arról szólt, hogyan legyek gyorsabb, hanem szerettem volna visszaépíteni az állóképességemet valamennyire.
Hogy idén is meglegyen a legalább egy szervezett futóeseményem, beneveztem az érdi szilveszteri futásra. Eddig mindig a hosszú távon indultam, de most nem mertem bevállalni a 11-et. Le tudok már ennyit futni, de nem abban a tempóban, amiben szeretném. Úgyhogy maradt a rövidebb, 4 km-es táv, arra viszont egyáltalán nem készültem, az abláció óta nem futottam tempót. A hónap végére tisztességesen el is fáradtam, 3 hét alatt lefutottam 78 km-t, így a szilveszteri futástól függetlenül teljesítettem a célt, megvolt a 80,2 km decemberre.
Úgy álltam oda, hogy megteszem, amit tudok. Arra azért számítottam, hogy valószínűleg gyorsabb leszek, mint amikor egyedül futok, tömegben mindig visz a mezőny, és így is lett. A 6:14-es átlagnak nagyon örülök, meg hát annak a legjobban, hogy nem kellett visszafogni magam, meg vigyázni a pulzusra, úgy futhattam, ahogyan csak bírtam. A bónusz, hogy nyertem a tombolán is, hát ilyen még nem fordult velem elő 😊
Jövőre igazából annyit kívánnék magamnak, hogy tudjak futni, az már rajtam fog múlni, mit hozok ki belőle.
És a végére 2022 képekben, ezeket futás, túrázás vagy valamiféle sportmozgás közben csináltam.