Ezután futottam életem első versenyén, a női futógálán, ami abban az évben 6km volt. Ekkor még próbáltam ismerőst beszervezni, hogy jöjjön velem, ne legyek egyedül, de nem találtam senkit. Így ketten mentünk a férjemmel, aki a szurkolótábor és a fotós szerepét töltötte be. Végül 38:21 lett a befutóidőm, ami 6:24-es tempót jelent. Valamennyi időt vesztettem azzal, hogy kikötődött a cipőm (nanáhogy…) és meg kellett állnom újrakötni. Totál tapasztalatlan voltam, nagy volt a tömeg, a távot is akkor futottam először, de nagyon klassz élmény volt, nekem tetszett.
Utána tényleg úgy éreztem, hogy belevághatok a 10 km kezdőknek edzéstervbe. Az 5 km futásokat már untam, a versenyen megvolt az első 6 is, nem tűnt olyan lehetetlennek, hogy felkészüljek a 10-re. Az edzesonline-ról választottam egy 6 hetes tervet, amiben voltak fokozatosan emelkedő távok, sprintek, repülőfutások, elég változatosnak tűnt. A felkészülés során lefuttatta a 8-at, 10-et, 11-et is, akkor még a távra koncentrálva.
Július 6-ra esett a nagy nap, az első 10km időre. Nagyon meleg, kánikulai nap volt, hiába mentünk korán, a salakpályán már akkor is 30 fok körül volt, árnyék sehol. A családom vállalta a szurkolótábor és frissítőpont szerepét. 25 kör, úgy emlékszem a felénél ittam, meg egy-egy körre beszálltak ők is. Szerettem volna minél közelebb kerülni a bűvös 1 órához, 1 óra 3-4 perc körül vártam magam. Végül 1:05:33 lett, azt mondom, azok között a körülmények között reális volt, meg voltam vele elégedve.
Ezután augusztus 20-ig nem volt előre megírt tervem, a 10km körüli távokat igyekeztem beosztani úgy, hogy heti három futás meglegyen, voltak 5-6-7, 8-9-10 meg hasonló heteim. A közbeeső napokon bicajoztam, amikor tudtam. Amikor szabadságon voltunk, a telken például szabályos edzőtábort tartottam, egyik nap bringa, másnap ugyanazon a távon futás. A bringával mindig le tudtam mérni, hogy hol kell majd megfordulni. A bringával volt egy kisebb kalandtúrának beillő 16km-em is. De amikor elutaztunk egy hétre, arra csak egy 3x5km-es regeneráló hetet terveztem be. Szerencsére Keszthelyen pont találtam egy árnyas, ősfás parkot, amiben pont 1km volt egy kör, ott jólesett futni a nagy melegben is. Augusztus 18-án, a nyári futások lezárásaként lefutottam az első 12km-t is, 1 óra 33 perc alatt.
Ekkor már úgy eljátszottam a gondolattal, hogy le kéne futni majd egyszer a félmaratont, de még komolyan nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy egyelőre távban is meg tempóban is kevés vagyok hozzá, de úgy éreztem, távolabbi célnak mindenképpen motiváló lehet. Egyelőre a 10km-es időmön szerettem volna dolgozni. Úgy gondoltam, mindenképpen megpróbálom elérni a 6 perc alatti tempót, ami órán belüli teljesítés lenne. Valahogy úgy éreztem, addig nem érdemes a távot tovább emelni, amíg nem megy a 10km órán belül. Számomra mindenképpen inspiráló cél volt, felkészüléssel teljesíthető, de nem is túl könnyedén ahhoz, hogy ne legyen értéke annak, ha sikerül. Egyelőre az 5 ezret tudtam 6:07-es, a 10-et pedig 6:33-as tempóban.