Most ez azért keményebbre sikerült, pedig nem vállaltam hosszúkat, de a 160 km-es decemberem végén vágtam bele, alapból elég fáradtan. De hát mikor is csináljon az ember valami nagy tettet (mint Micimackó), ha nem a téli szünetben, amikor semmi más dolga nincs némi házimunkán kívül…
A körülmények 5 napig hasonlóak voltak, plusz 1-2 fok, szélcsend, ideális futóidő. Szombat-vasárnapra megjött a szél, azzal megküzdöttem rendesen.
Kezdtem hétfőn egy 7-el, az volt a szombati félmaraton után az első futásom, eléggé nehezemre esett. Kedden ugyanaz a táv, egy kicsit jobb volt, de még nem az igazi. A szerdai 8 volt a legjobb érzésre, végre jólesett, éreztem, hogy van bennem erő, érdekes módon mégsem volt gyorsabb, mint az előző kettő. Csütörtökön még egy 8, az csak úgy eltelt simán. Pénteken csak egy klasszikus 5 km-t vállaltam be, a hosszú előtt nem akartam túlságosan kimerülni.
Szombaton futottam a hosszút, 18-at, na az érdekes volt. Odafelé aránylag jól ment, de nagyon kellett figyelni, mert sok helyen jeges volt az út, hiába indultam 11-kor és volt plusz 5 fok… 6:32-vel fordultam, ami ahhoz képest főleg jó, hogy egyedül voltam. Na de amikor visszafelé belefordultam a szembeszélbe, az kemény volt. Gyakorlatilag folyamatosan tolt visszafelé, még levegőt is alig-alig vett. Fázni nem fáztam, de nagyon fárasztó volt így futni. Még a házak között sem volt jobb. Elég küzdelmes 18 km volt, és még így is 2 óra alatti idővel beértem, végül is egy szavam sem lehet.
Vasárnap még jobban fújt a szél, igazából csak azért mentem ki, hogy a 7. futás meglegyen, sajnáltam volna, ha ezen múlik. Felvettem a bicajos softshell kabátomat, nem is fáztam, de a szembefújós részek nem voltak valami kellemesek. 5 km volt a kihívás-hetem lezárásaként, elég is volt ennyi.
Büszke vagyok magamra, de fizikailag rettentő fáradt :) Azzal vigasztalom magam, hogy pár hét múlva mindez beépül oda ahová kell, és lesz eredménye jobb idő, vagy könnyedebben futott hosszútáv formájában.