Október 13-án részt vettem a második versenyemen, a 7 km-es Riska minimaratonon. Jól sikerült, megvolt a 6 alatti átlag, láthattam, hogy jó úton haladok. 41:12 volt a befutóidőm, nagyon örültem neki.
Utána folytattam az edzésterv szerint. Annyit változtattam rajta, hogy a heti negyedik (szombati) futásokat eleinte csináltam hősiesen, de aztán arra a napra áttértem a bicajozásra. Nem esett jól a heti négy futás sehogy sem. Az edzésterv minden további nélkül elfogadta így is, nekem meg sokkal jobb volt a „hétvégi hosszú” előtt. Valahol olvastam, hogy ezek általános edzéstervek, és az egyéni igények eltérhetnek. Hát én úgy vettem észre, hogy sokkal jobban bejön nekem a heti három, így van elegendő időm kipihenni, és fejben is más, jobban élvezem, jobb kedvvel is indulok neki.
Délutánonként kezdett egyre korábban sötétedni, jöttek a gondok, hol lehet majd biztonságosan futni, ha nem érek haza világosban. Végül a kerületi focistadionra esett a választásunk, ahová be lehet menni bárkinek futni. Eleinte találkoztam más futókkal, sőt, focistákkal is, amíg jobb volt az idő, de később teljesen egyedül maradtam. Novemberben már komoly nehézségeim voltak, inkább fejben, amikor neki kellett menni egy olyan edzésnek, ami kijött a 400-as pályán 25-30 körre, nagyrészt vaksötétben. Ilyenek, pl:
· 14x400 m fast Fast pace is 5:20/km to 5:29/km.
· 11.3 km slow/fast Fast pace is 6:12/km to 6:22/km
Hétvégén nem volt gond, akkor kényelmesen elindultam 10 óra körül, és világosban szépen lefutottam amit kellett. Novemberben lefutottam a 16 km-t, ennek az edzéstervnek a leghosszabb távját. 2013-ra ez volt a távolsági rekordom.
Az utolsó hetekben párszor bementem futni a Stadionhoz. Megváltás volt a 400-as körözgetés után az a hatalmas tér, sokkal jobban elment az idő, és gyorsabb is voltam a résztávokon.
De azért a vége felé már nagyon fáradt voltam. 16 hét nem kevés, és én egyetlen szombatot hagytam ki, amikor délelőtt vásárolni voltunk, és képtelen voltam még arra is, hogy bicajjal letekerjem. Az összes többi edzést becsülettel végigcsináltam, és bár az első hetek lazának tűntek, erős volt a vége. De azért nagyon jól felépített terv volt, fokozatosan terhelt, volt benne kihívás, de nem teljesíthetetlen, és meghozta azt a fejlődést, amire szükségem volt.
Mindenképpen szerettem volna, ha sikerül a 10km 1 órán belül. A részeredmények biztatóak voltak, de nagyon féltem attól, hogy eltaktikázom, ezért egy futó ismerősömet megkértem, jöjjön el „nyulazni” nekem. Szerencsére elvállalta, így december 8-án nekivághattunk a megmérettetésnek a Stadionnál. Kemény volt, főleg azért, mert nagyon izgultam. Alapjában véve kihoztuk belőlem amit lehetett, 59:39 lett a vége. Kicsit gyorsan kezdtünk, utána már végig futottam a pulzus meg a normális légzésritmus után, de ha lassabban kezdünk és a végét nyomjuk meg, kb. időben ugyanígy jött volna ki.
Itt is külön még egyszer hálásan köszönöm az önzetlen segítséget „Hatodik Alabárdosnak” (http://withoutacatharsis.blog.hu/)
Első futóévemre visszagondolva tehát:
2013-ban futottam kicsit több mint 950 km-t, és bicajoztam is 344-et.
Mit mondjak… nem terveztem előre hogy futó leszek, megpróbálkoztam vele (ismét) és most valahogy ráéreztem. A heti 3 edzés egész évben megvolt, és volt olyan is, hogy heti 4 is összejött. Futottam hóban, esőben, sárban, nyári melegben. Önmagamhoz képest elég szép fejlődést sikerült felmutatni 5 ezren (8 perc) és 10 ezren (12,5 perc) is. Lefutottam egyben 16 km-t. Indultam két versenyen, mindkettő másért volt különleges. Az első, hogy lefutottam, a második, hogy versenyeztem.
És mindezt józanul, fokozatosan, elkerülve a sérüléseket.