Igazából nincsen bajom az erdőben egyedül túrázással, de mégis ad valami biztonságérzetet az, hogy ugyanazon az útvonalon több túrázó is van rajtam kívül, így bevállaltam a túrát, annak ellenére, hogy nem túl hízelgő kommenteket olvastam előtte a rendezésről.
Azt nem bántam, hogy csak rövid távok vannak, mert kényelmes, fényképezős gyaloglást terveztem, afféle levezetős jutalomtúrát a környéken, amit szeretek.
Nagy tolongás nem volt a rajtnál, rajtam kívül egy fiatal pár volt még ott. Az addig elrajtoltak létszáma sem tűnt túl hosszúnak. A rendező rögtön közölte, hogy a Szokolyára tervezett ellenőrzőpont nem lesz, először azt hittem, biztosan leszedték a kódot, nem nagy ügy. Később, az itinert nézegetve jöttem rá, hogy ez lett volna az egyetlen pont, ahol a kiírás szerint lett volna frissítés.
Szerencsére tracket lehetett letölteni, így a tájékozódással nem volt gondom. Kisétáltam Nógrádból, mezők, erdő, teljes nyugalom és madárcsicsergés. Ez végig jellemezte az egész túrát, emberrel alig találkoztam, szinte többször sikerült lekapni a kisvasutat, mint ahány túratárs akadt az utamba.
A terep végig könnyű volt, alig volt benne szint, kellemes erdei ösvényeken sétáltam, csak Magyarkútnál érintettem rövid ideig a víkendházas részt.
Szokolyától Nógrádig a már ismerős piros kereszten mentem, ami a múltkor annyira sáros volt, hát most azért könnyebben tudtam rajta haladni. Sajnos igazán szép tájképeket nem tudtam csinálni, a nap el-elbújt, és a levegő is párás volt.
3 óra 37 perc alatt, kényelmesen végigértem a 17 km-en. A célban kaptam egy színes papírra nyomtatott igénytelen oklevelet, és választhattam egy csokit. A kiírásban beígért szendvicsnek nyoma sem volt, így megjegyeztem magamnak, hogy ma tulajdonképpen vettem egy 1200 forintos Mars szeletet.
Semmi bajom a minimalista túrákkal, ha nem kerülnek annyiba, mint a nem minimalista túrák, és ha a kiírásban eleve annak hirdetik meg. De a kiírásban frissítést, szendvicset, plakettet ígérgetni, aztán nem teljesíteni egyiket sem, elég arcátlan dolog. Ennél a szervezőnél sem fogok többet túrázni, az biztos.
A férjem értem jött a célhoz, és még felsétáltunk a nógrádi várba, ha már ott voltunk. Mindenesetre szép nap volt, jó volt egy kicsit egyedül lenni az erdőben, kiszellőztetni a fejem, hallgatni a madárcsicsergést.