Tavaly már volt tervben, de idén megint elővettem a dolgot, hogy le kéne járni hobbiból kajakozni, már csak azért is, mert a futás mellett meg kéne mozgatni a felsőtest izmait is. Meg az elmúlt hét a bicajos esés miatt amúgy is kiesett a futásból, mert a térdem még mindig kék és érzékeny. Nem mertem kockáztatni vele, meg minek is? A következő verseny még egy hónap, az edzéstervvel amúgy is előrébb jártam egy héttel, és amúgy is éreztem már, hogy jó lenne egy kis szünet. Ez a hét így az egyéb sportok jegyében telt el, sajnos az úszás is kimaradt, pedig azt tényleg komolyan terveztem, hát ez van.
Így hát elmentem az egyesületbe, ahol régen versenyeztem, egy kis szabadidő-sportra. A vízitelep akkor épült, amikor én odajártam, így egy kicsit fájt a szívem a mostani állapota láttán. Egy stadion árának a töredékéből itt csodát lehetne tenni!!
Egy nagyon kedves edzőnő fogadott, akivel előtte levélben már egyeztettünk. Megmutatta az öltözőt, a hajókat. Úgy gondoltam, ki tudok menni K1-el, biztos nem felejtettem el, hát olyan ez, mint a biciklizés, nem? Aztán amikor fogtam a stéget, komolyan fontolgattam, hogy visszamegyek és inkább kérek egy portyát… :)
Aztán elszántam magam, végül is meleg van, a víz tükörsima, és alig vannak, legfeljebb ha megfürdök akkor ráfoghatom arra, hogy tökéletes strandidő van… Az első kör elég reszketős volt, arra emlékeztetett, amikor a miniből átültünk „reszbe”. Aztán később alakult már a dolog, csak a keresztbe hullámoknál jöttem kicsit zavarba, meg a vége felé, amikor már fáradtam. Eveztem 4 kört, az régen olyan minimumnak számított, aminél kevesebbért nem éri meg vízre szállni :) De úgy gondoltam, kezdetnek éppen elég a pálcikavékony karjaimnak.
Azóta voltam még kétszer, határozottan alakulok... Az mondjuk egyáltalán nincs kizárva, hogy még borulok, főleg, amikor úgy érzem, hogy már megy a dolog :) De hát hol is lehetne eltölteni jobban ezeket a dögmeleg délutánokat, ha nem a vízen?
Ami még számomra döbbenet, hogy tenyérnyi élő kagylók úsznak a vízen, láttam egy darumadár-félét, rengeteg tőkés récét, meg egy sirályt halat(!!) fogni... A mi időnkben még működött a hajógyár, és nem volt ekkora élet az öbölben. A víz is tisztább, bár nem annyira, mint a nagy Duna.