2014 március 15. 21,1 km 2:21:22
Ez a futás, most úgy igazából fejben volt nehéz. Nagyon akartam, és tudtam, hogy képes vagyok rá, ha nem fájdul meg a lábam, akkor sikerülnie kell. Kicsit lassan telt az eleje, de viszont semmim nem fájt (szedtem porcerősítőt, kálcium+magnéziumot). Nagyon szép részidővel fordultam, 6:30 valamennyivel, nem láttam pontosan. Ez így félmaratonra messze az elvártakon felül volt (a 18 meg a 19.5 6:52 és 6:54 lett). Szóval az volt nehéz egy kicsit, hogy ha innen hazafutok, meglesz a FÉLMARATON, ráadásul bomba idővel… 1 óra 20-nál ettem szőlőcukrot, meg 1 óra 50-nél még egyet. A limonádé és a víz elfogyott, azokat folyamatosan ittam. Izmaim, ízületeim mind jobban bírták, mint az előző hosszúkat, gyakorlatilag meg sem éreztem azokat, amik a múltkor fájogattak (csípő, térd). Maga a táv persze nagyon hosszú, és nagyon fárasztó, voltak azért mélypontok, amikor jólesett volna megállni és hagyni az egészet a fenébe. Amikor már csak 5 volt hátra, akkor már sejtettem, hogy meglesz, amikor már csak 2.5 akkor már biztosan tudtam. Legszívesebben üzentem volna a családnak, hogy jöjjenek ki a dombhoz, mert félmaratoni befutó lesz :) A célidőre direkt nem is gondoltam, azt sejtettem, hogy 2:25 alatt lesz, de csak az utolsó 1 km-nél számolgattam hogy pontosan mennyi. Végül az elvártakhoz képest nagyon szép, 6:42-es tempó lett, végig egyenletesen, minden km 7 alatt, gyönyörűséges, szép munka :)
Utána persze fáradt voltam, de nem annyira törődött, mint az előzőeknél, másnapra meg már gyakorlatilag egész jól éreztem magam. El sem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés és öröm elérni ezt a szép és nem könnyű célt… Az elkövetkezendő évekre tervezett táv már megvan, azt már nem kell tovább növelni. A hosszú és az extra hosszú futásokat fel lehet építeni újra, szokni a távot.
Arra meg külön nagyon büszke vagyok, hogy bőven belül voltam a versenyek 2 óra 30-as szintidejének, szóval nem csak arra koncentráltam, hogy a táv meglegyen valahogy, hanem tudatos és minőségi munkát végeztem.
„A félmaraton egy 21097,5 méteres futóverseny, vagyis a 42,195 kilométeres klasszikus maratoni táv fele.
A félmaratoni táv népszerűsége a kilencvenes években kezdett felfelé ívelni, elsősorban azért, mert a 21 kilométer már igazi kihívást jelent mind az amatőr, mind a profi futók számára, ám lényegesen kevésbé terheli a szervezetet, mint a maraton. Az utcai félmaratoni versenyek szintideje általában két és fél óra, ami a felkészült amatőrök számára is lehetővé teszi a teljesítést.”