Februárban lesz három éve, hogy futok, most már a sikerélmények sem jönnek úgy, mit az elején, amikor 5 perceket javítottam egyik félmaratonról a másikra. Idén sikerült a márciusi Öböl félmaraton és a novemberi Siófok között 2 percet fejlődnöm, hát ez csodálatos, tényleg... Igaz, mondták előre nálam okosabbak, hogy a fejlődés íve le fog lassulni, és eljut az ember oda, hogy a percekért küzd majd, de azért ezzel fejben is meg kell birkózni valahogy. Kérdés, boldogabb lennék-e, ha pár perccel gyorsabban futom le, vagy az egésznek nincs akkora jelentősége a mi szintünkön, a lényeg, hogy az ember csinálja, és örüljön annak, hogy sok szép helyre eljut, és tartalmasan tölti ki a szabadidejét…
Szóval volt három pihenősebb hetünk, amikor nem futottunk sokat, viszont úsztunk, és amikor az időjárás megengedte, bicajoztunk is (ami nagyon hiányzik). De most már azért el kellett kezdeni a felkészülést 2016-ra, jelképesen egy hétvégi hosszúfutással. Otthonról indulva megkerültem a Naplás-tavat, nekem ez egy ikonikus táv, ez volt az első félmaratonom útvonala 2014 márciusában. Azóta kicsit változtak a terepviszonyok, kiépült a kerékpárút, most úgy jön ki a 21,1 km, ha megkerülöm a tavat is, ezt 2014-ben nem kellett.
2:15:57 lett a vége, mit mondjak, tavaly decemberben ugyanennyit futottunk a Margitszigeten… Mondjuk az könnyebb útvonal, nincsenek kereszteződések meg terepes részek, és jobban edzésben is voltunk, és alapozáskor nem számít az idő… meg még sok mindent lehetne végiggondolni, de lehet, mégsem kéne…
És december 24-ig el kell döntenem, hogy nevezzek-e a Bécs maratonra, ami hetek óta tartó dilemma nálam, mellette és ellene is szól sok minden…