A nevezés gördülékenyen ment, interneten előneveztünk, és a helyszínen fizettünk. A nevezési díjban benne volt a verseny utáni vaddisznógulyás is :)
Két távon lehetett futni, 10 és 20 km-en, mi a 10-et választottuk, tekintettel arra, hogy a jövő héten vár minket a Coca-Cola Testébresztő 30 kilométer. Egyszerre indult a két táv, rövid falusi szakasz után betértünk az erdőbe, és csak az utolsó pár száz méteren jöttünk ki onnan. Az út kellemesen futható volt, a levegő kristálytiszta, mi kell még?
Nagy elvárásaim nem voltak az időeredmény tekintetében, egész héten köhögtem és fújtam az orrom, aminek folyamán a legenyhébb emelkedőt is felismertem a légzésem hangjából... Pedig nem volt sok szint, mert amin ilyen állapotban is fel tudok futni megállás nélkül, az igazán nem mondható vészesnek.
Még ehhez képest elég jó tempót mentünk, aztán 3 km-nél éreztem, hogy jó-jó, de nekem Gábor kicsit gyors, mondtam menjen, majd jövök én is. Nem akartam feltartani sem, és magamat sem stresszelni a túl gyors irammal. Onnantól futottam a saját tempómat, kanyarogtunk az erdőben, néha találkoztunk túrázókkal. Volt pár száz méter kellemetlenül homokos rész is, kicsit az is belassított.
6 és 7 km között volt egy frissítőpont, ittam pár kortyot valami sárga színű csodaitalból. A végén egy enyhe emelkedőn befutottunk a faluba, ahhoz pont elég volt, hogy kifogyjak az oxigénből, és hálát adjak az előrelátásunknak, hogy nem a 20 km-re neveztünk... Az még egy kör lett volna, igazából bármikor máskor azt mondom, miért ne, de most elég volt ez így.
Éppen befértem az 1 órába 59:58-al, de igazából az órám csak 9700 méternek mérte a távot, de ez az idő még akkor is teljesen jó.
A célban kaptunk befutóérmet, egy kinyomtatott papírt az eredményünkkel, és éppen elkészült a vaddisznógulyás is. Megkóstoltuk, igazán finom volt.
Énnekem ez mindenképpen egy jövőre is eljövünk típusú verseny :)