Néha meg úgy érzem, annyi minden jár a fejemben futás közben, hogy jó volna leírni.
Az mindenképpen siker a sztorimban, hogy egy alapvetően ülő életmódot hogyan tudtam felcserélni a rendszeres sportra. Ülök a munkahelyemen, és mielőtt futni kezdtem, bizony esténként is elég sok időt töltöttem a gép előtt. Azzal tisztában voltam, hogy valamiféle mozgásra mindenképpen szükségem lenne. Volt egy időszak, amikor gerincjógára jártam, azt nagyon szerettem, csak sajnos megszűnt a hely itt a közelben, ahol tartották. Próbálkoztam itt-ott, de nem tetszett meg igazán egyik sem.
A futást főleg azért választottam, mert helyben és időben a legkötetlenebb mozgás számomra, és jobban szeretek a szabadban lenni, mint teremben.
A rendszeres futás megkezdése előtt két fellángolásom is volt, megvettem a futócipőt (Decathlon kék termék…) és futkároztam a házunktól nem messze lévő réten. Emlékszem, hogy elfutottam a túlsó széléig (kb. 1300m) ott kicsit belesétáltam, majd vissza. Mindig nagyon élveztem, amikor meg tudtam csinálni, és már tervezgettem, hogy mikor jövök legközelebb, de aztán legyőztek a kifogások, és ritkultak az alkalmak, majd az óraállítás után abba is hagytam. (A mai napig nem futok sötétben elhagyatott helyen)
Az, hogy harmadszorra nem így végződött a történet, végül is az „első 5 kilométerem” edzéstervnek, meg a telefonos futó alkalmazásnak köszönhető.