Március 30-án futottam az első 5 km-t, innen számítható tehát a legutóbbi újrakezdésem. Az első néhány futás után úgy tűnt, hogy a csillagok állása kedvezően alakul, és talán mégis bevállalhatok egy tavaszi versenyt. A Tatai Tófutás lett végül a választásom, nagyon szeretem azt a helyet, sokat járunk oda kirándulni. Néhány éve indultam a 14 km-es távon, az akkori tapasztalatok alapján azt most nem mertem bevállalni, így a 7 km-re neveztem.
A felkészülés az utolsó hétig nagyszerűen alakult, jól ment a futás, biztosan egy kicsit azért is, mert az évszakhoz képest hűvös, esős idő volt hetekig. Az utolsó hétre már csak átmozgató futás és úszás volt betervezve, azzal nem is volt gond, de elég stresszesen alakultak a dolgok, keveset aludtam, azt is rosszul. Ráadásul egy nappal a verseny előtt betört a meleg, péntek este indokolatlanul nagyon fáradtnak éreztem magam, pedig előtte minden este tele voltam energiával.
A verseny napján gyönyörű idő volt, már ha piknikezni készültünk volna, futáshoz már nem annyira. Égetően sütött a nap, amikor beálltam a rajtba. Próbáltam a mezőny elejére, de az út szélére helyezkedni, hogy ne zavarjak senkit. Elég hamar beállt a tempó, futottak előttem páran, és néha utolértek, de haladtunk szépen. Néha én is befogtam egy-egy leszakadót. Végig úgy éreztem, hogy ennél gyorsabban nem megy, nem tudtam átadni magam az élménynek, inkább gyötrelmesnek éreztem. Szerintem a lenti képen ez látszik is 😊 Igazából minden „rövid” verseny ilyen, már ha az ember odateszi magát közben, csak én régen éltem már át ilyet. A vár környékén még a forgalom is nagyobb lett, rengeteg sétáló, babakocsis, kutyás, kisgyerekes, őket is mind figyelni, kerülgetni kellett. Próbáltam sokszor tempót váltani, amikor úgy éreztem, hogy lassulok, de éreztem, hogy az állóképességem egyelőre, és ebben az időben ennyihez elég.
42:49 lett a hivatalos eredményem, ezzel azért sikerült megközelíteni a néhány évvel ezelőtti énemet, ami az elmúlt évek hullámvölgyei után mindenképpen előrelépés. Végül is, néhány évvel idősebb is lettem közben 😊 Eredetileg úgy voltam vele, hogy ha 6:10-es átlagnál jobb lesz, akkor örülni fogok. És végül is, 6:09-es lett, tehát akkor örülök 😊
Ebben a versenyben most nem maradt egy másodperc sem, de úgy érzem, ha tudok majd rendesen edzeni, akkor még javíthatok ezen az időn. Kíváncsi vagyok, hogyan megy majd a futás a melegben, mert az egyik első tünetem volt, hogy a melegben nem tudtam futni, pedig azelőtt semmi bajom nem volt vele. Az őszi tervek majd ettől függően alakulnak.
Kép forrása: Ttt-Hse Facebook oldal