A körülmények egyébként remekül összejöttek, ideális futóidő volt, kisebb léptékű, családias verseny, nem volt tömeg. Kivételesen a másik irányban kerültük a tavat, mint eddig mindig, kicsit sajnáltam, hogy nem tudok viszonyítani az előző tapasztalataimhoz, hogy hol szoktam időt veszíteni, mikor mennyi van hátra stb. Mondjuk legalább a vár környékén aránylag hamar és pihenten túlestünk, ott szokott lenni a legtöbb sétáló, ott kell a legjobban figyelni.
Próbáltam lendületesen, tempósan futni, valamivel jobb érzés volt, mint tavasszal, igaz, arra is figyeltem, hogy ne fussam el az elejét, mint ahogy szoktam. Megelőztem két lányt, és az egyik eljött utánam, sokáig mögöttem futott, kicsit zavart is, meg nem is. Az első 4 km úgy ment, ahogy szerettem volna, de utána nem tudtam tartani a tempót, hiába akartam, pedig nagyon akartam. Az utolsó másfél km-re, amikor újra kiértünk a tópartra, feltámadt a szél is, de nem foghatom rá, mindenkinek egyformán fújt. A cél előtt nem sokkal még megelőzött egy 70+ korosztályos bácsi, rá is próbáltam ragadni, de nem ment. A végén már mindenféle ökörnek gondoltam magam, hogy minek ez nekem, tényleg, miért nem tudok csak úgy futkározni nyugiban?
A célban aztán kiderült, hogy korosztályos negyedik vagyok, ennek akkor tudtam igazán örülni, amikor megláttam, hogy az első 3 helyezett 40 percen belül futott. Talán egyszer nekem is volt 40 percen belüli 7 km-em, vissza kellene keresni, valamelyik Spar 2015 körül. Nyilván semmi reális esélye nincs annak, hogy még egyszer ezen a szinten leszek, szóval a futottak még kategóriában mégiscsak én voltam a leggyorsabb 😊
43:34 lett a hivatalos időm, az 6:13-as tempó, a tavaszit nem sikerült felülmúlnom, de a pozsonyinál azért jobb volt. A fejlődés azért idén is megtréfált – tavasszal, amikor abbahagytam a Lyme kezelést, olyan döbbenetesen gyors volt, aztán megállt valamiért. Nem lehetett tudni, hogy a nyári meleg lassított be, vagy valami más. Én bíztam benne, hogy ősszel megugrik újra, nem így lett. De hálás lehetek azért, amit idén elértem. Igazából örülhetek neki, hogy tudok rendszeresen futni, tudok versenyezni, újra rajta vagyok a térképen. És néha ennyi elég is.