Én még sosem indultam 5 km-en, kíváncsi voltam, mit tudok, de egyéni rekordra nem nagyon számítottam. 26:39 a legjobbam ezen a távon, tavaly márciusban futottam rekortánon, senkitől sem zavartatva. Tavaly ráadásul szinte minden hónapra esett valami egyéni csúcs, de idén nem így van.
Elég sokan összegyűltünk a rajtnál (az eredménylista szerint 957-en értek célba), ehhez a tömeghez igencsak kevesek voltak az Infopark járdái, a mezőny egy része leszorult az úttestre, autók között cikáztunk, elég őrültnek tűnt az egész. Próbáltam tartani a tempót, sokat kellett kerülgetni a lemaradókat, volt, aki már a második km-nél sétált.
Én úgy érzem, megfutottam, amit egy ilyen pályán most jelenleg tudok, 28:22-vel értem célba. Az első 500 célbaérőnek járó póló természetesen már elfogyott, a salátás pultnál ezren álltak, ezért a hűvös szélben Bubira szálltunk és visszatekertünk a jelenlegi irodába.
Vasárnap pedig az Esztergom Félmaratonon indultam. Már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a versenyt, első félmaratonnak is szóba jött, de végül máshogy alakult a dolog. Amikor idén megláttam egy eladó nevezést, megszólalt bennem valami, hogy na, akkor most eljutok Eszergomba félmaratont futni.
Esztergom csodaszép kisváros, hangulatos versenyre számítottam, és az is volt. A rajt előtt jó órával átvettük a rajtszámot a Széchenyi téren, utána sétáltunk egy kicsit, megnéztük merre megy majd az útvonal. Szép gesztenyesor a Duna mellékág mentén, tudtam, hogy tetszeni fog. Férjem a bicajos kísérő szerepét vállalta magára, kértem, csináljon pár fotót majd, és szerencsére víz is volt nála.
A rajtnál valahogy itt is úgy tűnt, hogy mindenki fiatal és sportos. Taktikám különösebben nem volt bonyolult, jóleső saját tempót terveztem. Egyéni legjobbra nem számítottam, mert tudtam, hogy kétszer felfutunk majd a Bazilikához, ami mégiscsak szint, még ha az útvonal többi része a Duna partján megy is.
Elrajtoltunk, lendületesen lehetett futni, volt elég hely hozzá. Először átfutottunk a Prímás-szigetre, végig a Gesztenye fasoron, aztán egy kis óváros, fel a Bazilikához, vissza a Dunához, kicsit a parton, és fordító visszafelé. Két kör volt ebből. Elég jól kezdtem, szépen tartottam a 6:15 körüli, inkább alatti tempót. A felfutásnál is hasznát vettem a sok terepnek, simán vettem, pedig körülöttem sokan sétáltak. Az első körben még nem is vesztettem túl sok időt vele. Próbáltam tudatosan alkalmazni a futóiskolás dolgokat, kézzel is segítettem, ügyeltem a lépésekre is, hogy próbáljam gyorsítani a lépésfrekvenciát.
Frissítésnek volt nálam két zselé, egyiket 8 km körül, a másikat 16 km körül terveztem megenni, hogy ne járjak úgy, mint Velencén a múlt héten. Az első kör tulajdonképpen eseménytelenül telt el, tartottam a tempót, 8 környékén megettem a zselét, ahogy tervben volt. Főleg a verseny önkéntesei szurkoltak az útvonal mentén, de ők lelkesek voltak, aranyosak.
Az első kör végén visszatértünk a rajthoz, át kellett futni a célkapun is, kicsit demoralizáló volt még egyszer nekivágni ennek a nem kicsi körnek. Ittam pár korty izoitalt, ami után rögtön görcsbe állt a gyomrom, nem tudom, melyik gyártó melyik csodaszere lehetett, mert én eddig bármit kibírtam, de ezt úgy látszik, nem. Ezután már inkább maradtam a sima víznél.
A második felfutás is szépen ment a 14. km körül, de utána már nem tudtam visszagyorsulni az addigi tempómra, beragadtam néhány 6:35-ös ezerbe, de volt még néhány ennél is lassabb. Pedig 16-nál megettem a másik zselét, úgyhogy a frissítés nem lehetett az oka, talán egyszerűen nincs elég állóképességem… A pulzusom ugyanannyi volt, 160 körüli, de a tempóm lelassult megint, ugyanúgy, mint Velencén, talán kisebb mértékben.
Mondjuk nem én voltam az egyedüli ebben, utolértem egy idősebb bácsit, aki még az első körben hagyott le simán, meg néhány elfáradt futótársat, de volt, akik meg engem előztek. De róluk igazából nem lehetett tudni, hogy jobbak-e, vagy váltósok. Még Vasdinnyeivel, az eltévedt futóval is találkoztam: egy magas, ultrafutónak öltözött férfit értem utol, aki kimerülten sétált előttem, pont úgy nézett ki, mint aki reggel indult Budapestről, és véletlenül épp most ért ide :)
A szigetnél már elég fáradt voltam, de néztem az órát, hogy 2 km van hátra, annyi már azért nem olyan sok, előttem-mögöttem már jól leszakadt mindenki, úgyhogy egyedül futottam be a térre, páran biztattak, jólesett.
Az óra szerint 2:15:59-et futottam, amivel tulajdonképpen meg vagyok elégedve. Egy teljesen sík pályán jobb is lehetett volna valamivel, de még így is elmegy. A pálya csodaszép volt, a rendezők kedvesek, az időjárás ideális, igazán kár lett volna kihagyni ezt a napot.