A túra előtti napokban rossz idő volt, esett, ezért az utolsó pillanatig nem tudtam eldönteni, hogy bevállaljam-e a 30-as távot, vagy maradjak a biztonsági 20-nál. A rajtnál is elég hűvös, szeles, borús idő volt, ezért gyorsan magamra vettem még egy réteg ruhát, és végül a 20-asra neveztem be. Az asztaloknál álltam, amikor bedöcögött a piros kisvonat egy sereg túratársat hozva, minden elismerésem annak, aki hajnalban felkelt azért, hogy 8-ra már vonattal is itt legyen.
Minden igényt kielégítő, többoldalas igazolófüzetet kaptunk, amiben én a szöveges részhez lapoztam, így nem volt egyértelmű számomra, hogy a piros kereszten kell elindulni, de szerencsére a többiek tudták. Sajnos hiába kerestem tracket, nem találtam, ezért a hagyományos módszerrel kellett tájékozódni.
Erdős, saras részen kezdtünk, itt még elkelt a plusz réteg cucc, de 3 km után levettem, ekkor már a nap is kisütött, és hirtelen ideális túraidő lett. Egy kedves nyugdíjas túratárssal szövetségre létünk, és együtt mentünk, nem bántam, mert legalább volt kivel beszélgetni, és elég jó tempót mentünk. Néha megálltunk készíteni egy-egy képet, Sajnáltam, hogy nem hoztam el a fényképezőgépet, mert ezer meg ezer gyönyörű fotótéma akadt, és a telefon azért nem az igazi. De az időjárásjelentés konokul azt ígérte, hogy a „napsütéses órák száma: 0” és én ezt el is hittem… Persze hogy csodálatos, napos képeket lehetett készíteni, gyönyörű volt a táj, minden kizöldülve, virágos mezők, háttérben a hegyek…
A Nógrádi vár után valahol a mezőn egy úrral találkoztunk, aki elmesélte, hogy orchideákat fotóz éppen, és ha akarjuk, megmutatja, melyik az. Most láttam először vadon élő orchideát, mint kiderült, agárkosbor volt. Közelről nézve tényleg orchidea, egészen apró, de csodálatosan szép.
Később tettünk egy kis kitérőt a Királyrétre, ott volt a második ellenőrző pont. Találtunk egy egészen kicsi vasúti pályát, itthon utánanéztem, hogy a kerti vasút jár rajta.
Innen már egy patakvölgyben ereszkedtünk a célig, egy-egy patakátkeléssel színesítve az utat. A célban paradicsomlevessel kínáltak, nem szeretem, de most jólesett a sós meleg leves.
Kellemes kis túra volt, nem volt nehéz az útvonal sem, nehezítő sár is csak az első 3 km-en volt. Két ellenőrzőpont, az elsőn kaptunk egy müzliszeletet, és rendelkezésre állt a forrás is, a másodiknál nem volt ellátás, csak pecsételés. Szalagot én csak egyet láttam, az mondjuk a váltásoknál elkelt volna több helyen, bár a jelzések sűrűek és jól láthatóak. A célban meleg étel, zsíroskenyér, a nevezési díj meg igencsak baráti volt ehhez képest. Részemről mindenképpen ajánlott túra, kezdőknek, haladóknak, futóknak.
http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=7655