Versenyen pont egy éve futottam félmaratont Esztergomban, akkor még nagyjából jól ment a dolog, a szintes terepen is összejött a 2 óra 15 perces végeredmény. Edzésként pedig januárban vállaltam ekkora távot utoljára, akkor már érződött rajtam a túledzés hatása, nagyon szenvedősen ment, több mint 2 és fél óra alatt végeztem, 7 perc feletti átlagtempóval, szinte teljesen sík terepen.
Azóta nem futottam 16 km feletti távot, Csonti edzései nem erre mennek rá, hogy őszinte legyek, annyira nem is bánom, mert a „hétvégi hosszú” sosem tartozott a kedvenceim közé. Ennek ellenére úgy veszem észre, hogy egyre jobb az állóképességem, és egyre jobban bírom a versenyek második felét, szóval létezik más út is, mint a hosszú futások erőltetése.
Szóval Szigliget, eredetileg Gábor találta ezt a versenyt, meg is lepődtem, hogy pont ezen akar elindulni. Én az FB-n azért olvastam ezt-azt, hogy népes verseny, és mi azokat annyira nem szeretjük, de hát gondoltam, menjünk, egyszer ezt is ki kell próbálni.
Már a rajtnál kiderült, hogy ez nem a szigligeti libakergető, fél órát csúszott a rajt amiatt, mert sokan nem tudtak időben leparkolni, és felvenni a rajtcsomagot. Rengetegen voltunk, a kapun áthaladva egyszerűen nem lehetett elkezdeni futni, mert akkora volt a tömeg.
Az idővel szerencsénk volt, szépen kiderült délelőttre, kicsit fel is melegedett, éppen annyira, hogy megint elkezdtem marha rondán venni a levegőt. Kicsit a tempó is gyors volt, pedig előtte olyan szépen elterveztem, hogy futok egy laza élményversenyt, a szintek miatt úgysincs veszélyben az egyéni legjobbam, szóval tétje úgyse nagyon van. Persze megint nem sikerült, pedig éreztem már az elejétől fogva, hogy ehhez a versenyhez én most fáradt vagyok.
Azért küzdöttem, Gábor is velem maradt, mert ő pulzuskontrollal futott, így nagyjából egy tempót mentünk. Csak akkor ment föl a pulzusa, amikor a régi időkhöz hasonlóan egyszerűen feltolt néhány emelkedőn :)
Féltávnál még nagyon jól álltam az idővel, 1:04:32 volt 10,5 km-nél, de a pálya vonalvezetése miatt a második felében volt két nagyobb emelkedő (az elsőben csak egy). Igaz, felfutottam mind a kétszer, de 16 km körül éreztem, hogy ennyire vagyok ma jó, a többi tömény küzdelem lesz a túlélésért. Még az utolsó km-en együtt futottam egy sorstárssal, kicsit húztuk egymást, a célegyenesben mind a ketten gyorsítottunk, végül egymás mellett futottunk be.
A 2:15:11-es eredménynek tulajdonképpen örülhetek, több szint volt, mint tavaly Esztergomban, mégis sikerült hasonló idővel befutni. 16 km-ig még így fáradtan is teljesen jó tempót mentem, utána lassultam be egy kicsit, de lesz ez még majd jobb ennél.
A célban már minden bajom volt, javasoltam Gábornak, hogy álljunk bele egy kicsit a hideg Balatonba. Kevesen éltek a lehetőséggel, pedig megtapasztalhattam a gyakorlatban is, hogy mennyit segít: másnap nem volt izomlázam egyáltalán, és az esti-másnapi szokásos „nehéz láb” érzés is teljesen kimaradt. Hideg fürdőt minden futóverseny céljába :)
Azért a verseny után kérdeztem Csontit, hogy ugye pihenő hét jön, mondja, hogy pihenő hét jön… Az jött természetesen, nagyon kellett is. Jó volt ez a kis sorozat, de azért a végére már éreztem, hogy elfáradtam.